Kultblog: Először, kérlek, mesélj nekünk a tegnapi koncertről, amely már csak azért is különleges volt, mert itt lépett fel először veletek a két új tag. Milyen érzés volt?

Anneke van Giersbergen: Bizony, így történt. Nagyon élveztem, mert szeretek új dolgokat kipróbálni, velük erre lehetőségem van. Örülök annak is, hogy cserélődtek a tagok, mivel új lendületet adnak a bandának.

Kultblog: Megtennéd, hogy bemutatod a két új zenészed?

Anneke: Persze, szívesen. Az új gitárosunk Thomas (Martens), aki holland és a jazz műfajból érkezett. Nagyon elborult témái vannak és természetesen a jazz irányából közelíti meg a zenét. Amúgy kedves és humoros fiú. Egyébként így válogatom magam köré az embereket. A legfontosabb, hogy a zenésztársam kedves ember legyen. Thomas érdekes színt hoz közénk, klasszikus zenei képzéssel a háta mögött biztosan erősít majd minket. Az új basszer pedig Jamie (Cavanagh), akit biztosan mindenki ismer az Anathemából. Ő angol, de szintén Hollandiában él.

Kultblog: Valóban?

Anneke: Bizony, sőt, egészen közel lakik hozzám ő is, akárcsak Thomas. Ez megkönnyíti a találkozásainkat, a próbákat, hiszem Jamie-nek az Anathemával is bőven akad dolga. Őróla mindenki tudja, mennyire jó basszer és szintén nagyon kedves, aranyos srác. Ennek a turnénak pedig extra különlegessége, hogy itt van velünk Jelmer is, a Gathering régi gitárosa, ő felel a hangtechnikáért.

Kultblog: Különleges lehet ismét együtt dolgozni vele.

Anneke: Hát bizony. Viszont nem ez az első alkalom. Hollandiában többször egymásba botlottunk koncertek helyszínein, ahol ő biztosította a keverést, a hangot, szóval dolgoztunk együtt többször. Mégis, sok idő eltelt 1998 óta, amikor ő kilépett a Gatheringből, most jó újra és újra egymásra találni, és feleleveníteni a régi emlékeket.

Kultblog: Mennyiben volt más a tegnapi koncert, mint az eddigi Agua de Annique fellépések?

Anneke: Más volt, meg kell még tanulniuk a dalokat, össze kell még csiszolódnunk. Más lett a hangzásunk is, hisz a játékstílusuk is különbözik az eddigi zenészeimétől. Ez nagyon jó is, mert engem is arra inspirál, hogy kipróbáljak új dolgokat, új hangzásokat. A jövőben pedig még jobbak leszünk együtt.

Kultblog: Többször jártál már nálunk. Volt lehetőséged felfedezni kicsit Magyarországot?

Anneke: Igen, főleg Budapestet, itt is a belvárost. Emlékszem, milyen finom ételeket ettünk itt. Gyönyörű város Budapest, nagyon szeretem, azt a történelmi hangulatot is, ami a belvárosból árad. Leginkább mégis az emberek vonzanak ide, nagyon barátságosak és kedvesek az utcán és a koncerteken is. Amikor Danny-vel (Danny Cavanagh az Anathemából – a szerk.) itt jártam tavaly, különösen éreztem ezt.

Kultblog: Én is ott voltam, az első sorban.

Anneke: Tényleg? Nahát, ez remek. Nagyon élveztük. Csak néhány helyen léptünk fel ezzel a műsorral, itt nálatok és Bulgáriában. Ezen a vidéken nagyon melegszívűek az emberek, bár nagyon hideg van itt (fázósan összehúzza magát).

Kultblog: Tényleg? Ezek szerint nem szereted a telet.

Anneke: Egyáltalán nem. Hollandiában élek, s ott állandóan esik az eső. Utálom ezt a klímát, de legalább nem esik a hó.

Kultblog: Ez most az első hó itt. Ha nem is kellemes, de legalább szép.

Anneke: Valóban, ez igaz. Hollandiában olyan se hideg, se meleg idők szoktak lenni. Nagy szürkeség minden, és állandóan zuhog az eső.

Kultblog: Szeretsz egyébként Hollandiában élni?

Anneke: Alapvetően igen, kicsi, könnyen élhető ország. Minden jól meg van szervezve, és szeretem a holland embereket, de rengeteg hely van, ahol jól érzem magam. Szeretem a mediterrán térséget, Dél-Amerikát, de még a Balkánt is. Itt az emberek szívből élnek, míg északabbra minden a pontosság, a biztonság és a szabályok körül forog. El kell ismerni, könnyebb nálunk az élet, kiszámíthatóbb, de kevesebb ott a szenvedély és az érzelem. Persze Hollandiában is élnek ilyen emberek. Ők a barátaim. (mosolyog)

Kultblog: Négy albumot jelentettél meg az Agua de Annique-al négy év alatt. A fejedben van már az ötödik is?

Anneke: Igen, tulajdonképpen már kész is lehetne. Folyamatosan írom a dalokat.

Kultblog: Mintha változnának a szövegeid, nyugodtabbak és vidámabbak lettek. Tényleg így van?

Anneke: Pontosan, ez a két dolog, ami legjobban jellemez manapság, boldog és nyugodt vagyok. Az albumaim számomra mindig az érzéseim visszatükrözései, azt mutatják meg, hogy érzem magam. Az utolsó stúdióalbumom, az In Your Room nagyon kedves darab lett, popos, tiszta és rövid dalokkal.

Kultblog: A Wander tökéletes példa erre, nem?

Anneke: Ó, igen, az egy tiszta, egyszerű dal. Mondjuk ez pont egy mélyebb témát feszeget, nem annyira vidám, mint mondjuk a Hey, okay, amit öt perc alatt írtam meg. A Wander is könnyen született, úgy érzem, a jó dalaim így íródnak. Más dolog persze stúdióban alkotni, ott monumentálisabb, nagyobb formátumú kompozíciók keletkeznek. Az In Your Room esetében egyszerűen azt akartam megmutatni, mi van épp a fejemben, mi pattan ki belőlem hirtelen, könnyedén, de most egyelőre ennyi elég is volt ebből, valami másra vágyom. Hosszabb, súlyosabb, sötétebb dalokat írok most, amelyek ugyanakkor fogósak és dinamikusak is egyben. Egyszerűen most súlyra van szükségem.

Kultblog: Játszottál már levegővel és vízzel, talán most eljött a föld és a tűz ideje?

Anneke: Érdekes, ezt a kérdést mindig megkapom. (nevet) Azt hiszem, mindenképp meg kell tennem, előbb-utóbb, hogy foglalkozzak ezekkel az elemekkel is, bár a víz és a levegő közelebb áll a karakteremhez. Szeretek a felhők közt élni, álmodozni, ábrándozni és repülni. A földben a szívósságot és az erőt szeretem, azt hiszem, a következő albumomnak már lesz köze ezekhez a tulajdonságokhoz. Éppen két napja írtam egy dalt, a gyökerekről és a földről szól, de a levegő és a víz mindig vissza fog térni a dalaimban.

Kultblog: Annyira kedves, bájos és nyitott személyiség vagy. Mindig mosolyogsz. Hogy csinálod? Spirituális ember vagy, meditálsz például?

Anneke: Igazából nagyon nyűgös tudok lenni. Például ma is, rengeteget nyűgösködtem a buszban, mert nem működött jól a fűtés. Szóval én is csak egy ember vagyok, de valóban vidám a karakterem. Nagyon fontos a számomra, hogy tudatosan éljem az életem. Nevezhetjük ezt spiritualitásnak, de én inkább azt mondom, tudatos vagyok. Igyekszem a szívem szerint élni. Azt hiszem, ha igazán szívből vagyok vidám, akkor kedves embereket vonzok magam köré, és tudunk pozitívan hatni egymásra. Olyan ez, mint amikor valakire rámosolygok és visszamosolyog rám. Oda-vissza működik.

Kultblog: Ha már szóba került a spiritualitás, te találkoztál a dalai lámával. Mesélj egy kicsit erről.

Anneke: Már attól is libabőrös leszek, hogy szóba hoztad ezt. Úgy kezdődött, hogy részt vettem egy Tibet megsegítésére indult akcióban. Közösen írtunk egy dalt más holland zenészekkel, és a bevételt elküldtük a tibetieknek. Egyszer előadtuk ezt a dalt Amszterdamban, pont amikor a láma is odalátogatott. A beszéde után alkalmunk volt elénekelni a dalt, miközben ő a színpadon maradt velünk. Pár méterre álltam tőle. Nagyon izgultam, már csak azért is, mert rengeteg ember figyelt minket, közvetítették is a műsort. Eleinte csak az első négy sorra koncentráltam, hogy ne legyen gond, be is csuktam a szemem. Aztán, amikor kinyitottam, a második négy sort énekelve, észrevettem, hogy ő rám figyel, és egymás szemébe néztünk. Óriási pillanat volt, akkor valóban neki énekeltem. A dal után lerohantam a színpadról, és annyira boldog voltam, hogy alig vettem észre, hogy visszahívnak, mert a láma kezet akart fogni mindenkivel. Még épp odaértem, hogy megszoríthassam a kezét. Egy rakás kábel volt a földön, azt hittem a karjaiba esek, de végül sikerült kezet fognunk. Nem voltam képes másra, csak azt ismételgetni, hogy köszönöm. Órákkal később éreztem, hogy még mindig bizsereg a kezem. Ilyenkor meg kell fognod mindenki kezét, hogy átadhass egy kicsit abból, amit tőle kaptál. (megszorítja a kezünket) Érzitek? Na így, sosem múlik el.

Kultblog: Valóban.

Anneke: Nagyon erős dolog ez. Ő egy egészen különleges lény. Azt hiszem, kevesen vannak közöttünk, akik ennyire pozitív erőt sugároznak. Paul McCartney is ilyen.

Kultblog: Vele találkoztál már?

Anneke: Ó, nem, de nagyon szeretnék. Vannak néhányan, olyanok, mint ők, nem csak a vallási vezetők között. Ők az angyalok, akik a földön járnak.

Kultblog: Te is egy vagy közülük.

Anneke: Nem, nem, ó, nem hiszem. (szerényen összehúzza magát) Hiszek dolgokban, és szeretném terjeszteni is ezt, hogy a magam szerény módján én is hozzá tudjak járulni az emberek boldogságához, a zeném által, a dalaim révén. Ugyanakkor nem tesz mást egy terapeuta, egy tanár vagy egy ápoló sem.

Kultblog: Beszéljünk egy kicsit a szólókarriered imidzsváltásairól. Kezdődött a femme fatale-lal, majd jött a “lány a szomszédból”, most pedig itt a díva.

Anneke: Jó, hogy azt mondod, femme fatale. Az első album, az Air a légi utaskísérőkről szólt, akik szerintem a pilótákkal együtt az égi rock sztárjai, nagyon dögösek. A Pure Air esetében valami nagyon tisztát akartunk a menedzsmenttel, lecsupaszított, egyszerű stílust. Nekem is bejött ez az ötlet. Nem akartunk ruhákat, se sminket. Ez a vonal folytatódott az In Your Room esetében is, ahol csak a fejem látszik a borítón. Szerintem a cd borító képeinek hangulata nagyon sokat tehet hozzá a zenéhez.

Kultblog: A Live in Europe borítója különlegesen szép lett.

Anneke: Köszi, nekem is tetszik. Úgy jött a dolog, hogy együtt dolgoztam a török Hayko Cepkinnel és a közös projekthez készültek promóképek. Amikor aztán befejeztük a fotózást, a fényképész megkért, hogy készíthessen még néhány képet rólam, csak úgy, magának. Pár hónappal később elküldte ezeket a fotókat is, hogy ha van kedvem, használjam fel őket nyugodtan. Köztük volt az a kép is, amely végül a Live in Europe borítójára került. Nem is emlékeztem arra, hogy pontosan mikor készült, de amikor megláttam az összes addigi tervet félredobtam a borítóval kapcsolatban, mert rögtön tudtam, hogy ez az, amire vártam. Szeretem, hogy sötét és sikkes.

Kultblog: Ha már a külsődről beszélünk, mesélj kicsit a tetkóidról. Melyik a legfrissebb? (megmutatja az alkarját) Ez volna az, a védőangyal?

Anneke: Igen, ő Mihály a karddal a kezében, aki megvéd azoktól, akik bántani akarnak.

Kultblog: Félsz, hogy valaki bántani akar? Olyan nyitott ember vagy a színpadon is, tartasz attól, hogy könnyen megsérülhetsz?

Anneke: Igen, félek. Bár a félelem talán kicsit erős szó. Inkább talán az a helyzet, hogy igyekszem tudatos lenni ebben is. Ha annyi emberrel találkozol, mint én, mindenképp lesz köztük rosszindulatú, nem tisztességes is. Sok dolog történik és nem csak jó dolgok. Több angyalra volna szükség. (nevet)

Kultblog: Mi inspirál a dalszerzésben? A mindennapi életből merítesz vagy más művészeti alkotások ihletnek meg?

Anneke: Ezek közül minden stimmel. Elsősorban persze a mindennapi életből szerzek ihletet, annyi dolog történik, ami hat rám. A legegyszerűbb események is nyomot hagynak, például az, hogy felkel a nap, egy csodálatos új kezdet. Nagy hatással vannak rám az érzelmek is, mint például a szerelem és természetesen a gyermekem.

Kultblog: Mesélj egy kicsit a hangszereidről. Gitáron vagy zongorán szeretsz inkább komponálni és előadni?

Anneke: Régebben játszom gitáron, mint zongorán. Azt hiszem, ha olyan régen játszanék zongorán, mint gitáron, sokkal jobb lennék benne. Mindig fejlődni szeretnék ebben. Ugyanakkor nem vagyok jó hangszeres zenész, csak egy énekes, aki kicsit tud játszani néhány hangszeren. Egyébként mindkét hangszeren komponálok. Néha eszembe jut egy dallam és leülök a zongorához, vagy egy szövegrészlet, amiből már érzem, hogy gitáros nótának kell lennie, akkor persze a gitáromat veszem elő. Ezen kívül használok még zeneszerző szoftvereket is, főként a dobos loop-okhoz, de billentyűtémákat is ki lehet dolgozni gépen. Most egyébként előtérbe is kerül nálam a számítógépes dalszerzést, hisz sok énekcentrikus darabot írtam az utóbbi időben, de vissza szeretnék térni ahhoz, hogy az egész zenekarnak komponáljak, basszustémákkal, loop-okkal és ez csak gépen kivitelezhető. Amúgy van otthon dobom is. Na jó, valójában a férjemé.

Kultblog: Csak nem azt akarod mondani, hogy dobolsz is otthon?

Anneke: Nos, azért azt nem. Szeretnék, de nem vagyok valami jó ebben. Nagyon szeretem a dobot, mint hangszert és úgy gondolom, jól dobolni igazán nehéz. Egyszerre kell egy csomó dologra figyelni. A férjem viszont egy igazán kiváló dobos, és bármikor megkérhetem őt, hogy segítsen be egy-egy témával, ha épp erre van szükség.

Kultblog: Szoktatok néha együtt örömzenélni otthon, pusztán szórakozásból?

Anneke: Igen, néha előfordul. Igazából csak ritkán van arra idő, hogy pusztán “buliból” játszhassunk együtt, mivel általában egyedül írom a dalokat. A fiunk az, aki közös zenélésre ösztökél minket. Egyszerűen odaáll a zongora mellé és leosztja a szerepeket, hogy anyunak gitároznia kell, apunak dobolnia és int nekünk, hogy mikor léphetünk be. Tulajdonképpen jammel a család. Aztán persze nem bírja tovább öt percnél, és már megy is tovább.

Kultblog: Ha már az együtt zenélésről esik szó, beszéljünk kicsit a kollaborációidról. Igazából a kedvencemről szeretnélek kérdezni, az “A Life All Mine” című dalról, amit az Ulver-főnök Garmmal énekeltetek. Hogyan jött ez létre? Szereted az Ulvert, netán ő keresett meg?

Anneke: Ez a dal az egyik The Gathering albumon (Souvenirs) jelent meg. Tudod, a Gatheringben mindenki imádta az Ulvert. Általuk ismertem meg én is. Gyakran hallgattuk együtt is az albumaikat. Aztán egy ponton felmerült, hogy miért is ne kérnénk meg Garmot, hogy énekeljen az egyik dalunkban. Felvettük vele a kapcsolatot, és igent mondott. Leveleztünk, telefonáltunk egymással, kicsit átírta a szövegemet, amitől sokkal jobb lett. A hangszereléshez is sokat tett hozzá, új színt adott a dalnak, magára formálta. Sajnos azonban soha nem találkoztunk.

Kultblog: Komolyan? Soha? Nem is adtátok együtt soha elő ezt a dalt?

Anneke: Sajnos nem. Garm nem az a zenész, akit könnyű elcsípni élőben. Tavaly volt egy koncertkörútjuk, de sajnos nem jutottam el egy fellépésükre sem.

Kultblog: Jártak nálunk is, nekem volt szerencsém hozzájuk.

Anneke: Tényleg? Ó, mesélj, élőben is annyira jó?

Kultblog: Az nem kifejezés!

Anneke: Hát igen… Garm visszafogott fickó, de egy igazi zseni és nagyon kedves, melegszívű ember is egyben. Neki szüksége van arra, hogy elmerüljön a saját kis világában, ott igazán produktív. Örülök, hogy alkalmam volt együtt dolgozni vele. Büszke vagyok erre és nagyon boldog, hogy megtörténhetett.

Kultblog: Na és Mike Patton? A Twitter oldaladon írtad, hogy szeretnél együtt dolgozni vele. Felvetted már vele a kapcsolatot?

Anneke: Ez a nagy vágyam. Nemrég találkoztam valakivel, aki ismeri őt személyesen, de nehéz rászánnom magam, hogy tegyek is valamit az ügy érdekében. Egész biztosan egy rakás levelet és hívást kap, jobbnál jobb ajánlatokkal. Még nem volt bátorságom megkérdezni őt. Igazából nagyon szeretném megkeresni a következő albumom kapcsán, de akkor valami nagyon-nagyon ütős dalt kellene írnom. Persze félek ettől az egésztől, hiszen ő a legkedvesebb énekesem Freddie Mercury mellett, akit sajnos már biztosan nem kereshetek meg egy hasonló ajánlattal.

Kultblog: Tervezel még valamit Danny Cavanagh-gal is?

Anneke: Igen, biztosan fogunk még turnézni ezen a környéken, célba vettük a Balkánt is, egészen biztosan megyünk például Romániába ez alkalommal.

Kultblog: Végül, mit várhatunk tőletek holnap, a hajón?

Anneke: Ó igen, a hajó. Nagy ötlet, már nagyon kíváncsi vagyok, milyen belülről, hisz csak kívülről láttam. A holnap nagyon jó lesz. Pécsen tegnap bemelegítettünk. Az egy fesztivál volt, kicsit más hangulattal, mint egy klubkoncert, de gyakorolhattunk, és jól ment. Még nem működik minden olajozottan, de figyeljük egymást, igyekszünk közel kerülni egymáshoz, és egyre jobbak leszünk.

A cikkben szereplő fotókat Bognár Norbert készítette.

Kapcsolódó cikkeink:

• Zeneterápia Danny-vel és Annekével (beszámoló Anneke és Danny Cavanagh közös koncertjéről)
• Kitisztult levegő (Anneke van Giersbergen – Pure Air kritika)
• Annekével a felhők felett (Agua de Annique – Air kritika)