Egy vallomással kell kezdenem mindenekelőtt: szerelmes vagyok Anneke van Giersbergenbe. Azóta, hogy először hallottam a hangját, mióta először láttam színpadon. Gyönyörű, csodálatos jelenség, aki annyi szeretetet és bájt sugároz magából, annyira vonzó, hogy képtelenség nem rajongani érte. Nap-leány, jól esik melegedni fényénél, boldogságot adó mosolyánál, amiből tartalékot lehet képezni sivárabb napokra. Ezért örültem meg neki mérhetetlenül, amikor ráleltem új, Agua de Annique című projektjére.
Egy ilyen sivár nap volt, amikor felidéztem a lélekmelengető koncertek, albumok emlékét. Már csak emlékek, ugyanis Anneke van Giersbergen életében véget ért egy fontos szakasz. 2007 nyarán kiszállt a Gathering nevű zenekarából, a bandából, amelyhez angyali hangját és dalszerző képességét 13 éven át adta. Hiába játszott kezdetekben (még Anneke előtt) a holland banda death metalt, alapvetően mindenki a kiváló hangú, tündéri énekesnő-frontemberrel ismerte meg őket, és rockos, pszichedelikus zenéjüket vele azonosította. 2007-ben azonban a gyümölcsöző (bár néha egy helyben toporgó) együttműködés megszakadt, és Anneke útjai elváltak a csapatéitól. 
Emlékszem, hogy a rajongók (beleértve saját magamat is) mindent megtettek volna, hogy az utolsó élő produkcióknak tanúi lehessenek, és érezzék azt a boldog, felszabadító repülés-élményt, amit már annyiszor, minden koncerten megtapasztalhattunk. Az Anneke-drogról ugyanis nem lehet lejönni.
A régi képek nézegetése és albumok hallgatása közben elvetődtem Anneke MySpace oldalára, amiből kiderült (már csak azért is, mert amint megnyitottam, azonnal egy általam nem ismert, csodaszép dalt hallgathattam), hogy a művésznő új projekten dolgozik, Agua de Annique néven. Sőt, ősz végén már megjelent az első, Air címet viselő album is. Anneke ez alkalommal, mint igazán dögös légi utaskísérő (új imidzs az angyallány után) szegődik mellénk egy fantasztikus utazásra a felhők felett. Éteri-légies hangja kellemes, rockos, jazzes, trip-hopos zenei háttér előtt vibrál. Aki szerette a Gatheringet, és nem csak az első közös albumok, a Mandylion vagy a Nighttime Birds miatt, annak ezek a dalok sem okozhatnak csalódást. Édes-bús, repülős-elszállós, pszichedelikus muzsika ez is, talán kicsit nőiesebb, az érzelmeket kevésbé általános, inkább konkrét oldalról megközelítő témákkal.
Agua de Annique – Day After Yesterday
Nyugis, boldogságos, szép lemez az Air. Vannak benne kísérletezősebb, gyorsabb témák (Trail of Grief, Witnesses) és lassú, finom melódiák (Beautiful One, Yalin) egyaránt. Énekel egyedül, kórussal, általában csak finom rockos-jazzes kísérettel, de néha a hangszerek is meglódulnak és jammelős, elszállós vagy lüktető, doboló témákat játszanak. Sajnos nem egységes az album színvonala. Érezhető, hogy nagyon szeretett volna egyedül is bizonyítani, így azért becsúszott néhány gyengébb pillanat. A lényeg mégis az a gyönyörűséges hangszínű ének, amit Anneke ad a produkcióhoz. Simogató mélységekből száll égi magasokba, csókol és karcol. A Day After Yesterday-ben olyat dalol, hogy egyszerűen nem bírom kiverni a fejemből, nem bírok szabadulni tőle, annyira szép.
Anneke csendes-ülős koncertet ad
Úgy éreztem, virágba borult a sivár este, kisütött a Nap. Mindenkivel meg akartam osztani az örömöt, hogy Anneke alkot, zenét ír, albumot ad ki és koncertezik. Pusztán a tény boldoggá tett. Már csak azt várom, mikor hallgathatom ismét elő koncerten. Ha nem ejti útba a közeljövőben Magyarországot, akkor legfeljebb elrepülök Hollandiába, és jól megfigyelem majd a légi utaskísérőket, hátha ott bújkál közöttük.
Linkek: