Antony Hegarty a kétezres évek popzenéjének egyik legkarizmatikusabb egyénisége. Férfi testbe zárt női lélek, egy olyan különleges hanggal, amivel akár érzelmes balladát, akár diszkóslágert énekel, az ugyanolyan borzongatóan jó. 2009 januárjában jelenik majd meg az új Antony and the Johnsons album,ám hogy az addig hátralévő idő ne legyen olyan kínzó, egy ötszámosEP-vel is kedveskedik a rajongóknak.
Hegarty színészként indult, majd a zene felé fordult, és barátaival megalapította az Antony and the Johnsonst. A 2000-ben megjelent címnélküli debüt és az I Fell In Love With A Dead Boy EP után felfigyelt rá Lou Reed, és meghívta vendégénekesnek a Raven című konceptlemezéhez, aminek a turnéjával aztán a fél világot bejárta. Az igazi áttörés azonban csak 2005-ben következett: a Mercury Prize-szal kitüntetett I Am A Bird Now című albummal egycsapásra a zenei élet fősodrában találta magát. Azóta bármihez nyúl, arannyá változik, gondoljunk csak az év egyik legizgalmasabb tánczenei produktumára a Hercules & Love Affairre, vagy a Björkkel közös duettjére, de Beyoncé Crazy In Love című unalmas gigaslágerét is képes volt emberközelivé tenni, és élettel megtölteni.
Az októberben megjelent Another World EP-n a koncepció változatlan, a zongoraközpontú dalokat lágy vonós- és fúvóskíséret egészíti ki. A lemez öt dalából kettő nem új szerzemény, a Shake That Devilt már játszották a korábbi turnékon, igaz akkor még Shake That Dogként futott, a Crackagen pedig egyike Antony legkorábbi szerzeményeinek. Ez utóbbi egyébként az EP legszebb dala, és akár a XX. század elején is íródhatott volna, ugyanis a zongorajáték egy az egyben kedvenc impresszionistáimat Debussyt és Ravelt idézi.
Antony and the Johnsons – Another World
A zongora játssza a domináns szerepet az új dalokban is, melyekben az elmúlásról (Another World), a gyermekkoról (Sing For Me) és reményről (Hope Mountain) énekel. A Shake That Devil az egyetlen dal, ami picit kilóg a sorból hiszen már-már egy rhythm & blues nóta. A hosszú felvezetésen majdnem elalszol, de mikor beindul a dob, akaratlanul is felveszed a ritmust, átváltozol néger gospelénekessé, tapsolva rázod magad és extázisba esel a brutáljó szaxofon szólón. Az Another World az év egyik legszebb lemeze, méltó felvezetése a várva-várt The Crying Lightnak.
Linkek: