A Mind The Gap Anthems Version 2 tipikus BBE-kiadvány. Ahhoz képest, hogy a kiadóról egy évvel ezelőttig egy szót nem hallottam (ez részben az én saram is), idén sorban hozzák ki jobbnál jobb szerzői albumaikat, és Steve “Tha 4orce” Ellington kiadványa tökéletesen passzol ebbe a folyamba. Persze, a teljes igazság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy még egy BBE-s anyag sem vágott a földhöz, talán azért is, mert ez a zenei kontinens inkább flynn kolléga vadászterülete. De az számomra is egyértelmű, hogy az Anthems egy stílusában igazán, BBE-sen minőségi kiadvány. Megbízható és hibátlan: az a fajta fanyar és mégis édes soullal átáztatott hiphop Ellington dzsungele, amiban a nagy kedvenc Roots a csúcsragadozó. Az Anthems pedig megfelel ezen zenei univerzum követelményeinek, férfias, chilly és technikás tud lenni, akár egy időben is. Kiemelendő a Diana Ross-féle I Want You (amit talán többen ismernek Madonna és a Massive Attack előadásában), ami egészen különleges ízt kap Ellingtonék feldolgozásában, a nagyon erős és feszes Magnificent és a Phoebe One-nal fémjelzett Stay Strong. Mindent összevetve, a Mind The Gap Anthems V2 egy nehezen túlragozható album, kevés igazi kiugrással, de egy olyan producertől, aki letette a névjegyét amellett a hiphop mellett, ami nem az automata fegyverekkel uralt utcákról, hanem azokból a bérházokból jön, ahol ha esténként megszólal egy szaxofon, még a leharcolt játszóterek is kivirágoznak. Négyes.

Fúvósok, vonósok, gazdag hangmintagyűjtemény: Katalyst második szerzői albumáról már az első pillanatokban lejön, hogy ennek a srácnak valószínűleg nem harlemi rendőrautók szirénái és ghettoblasterek őrizték az álmát zsenge ifjonckorában. Ashley Anderson Sydney-ből boldogítja a világot a What’s Happeninggel, ami már 2007 augusztusában megjelent szülőhazájában, de a BBE kiadó fantáziát látva benne, idén újra kiadta egy kicsit felkavarva az anyag tartalmát. Steve Ellington lemezéhez hasonlóan az övén is bőséggel találkozhatunk csettintésre okot adó nevekkel: Yungun talán a legismertebb, aki a Herbaliser és Aaron Jerome idei albumain is szerepelt, de Steve Spacek vagy J-Live (aki szintén idén jelentkezett a BBE-nél a maga kis zenei végtermékével, írunk is róla alább) neve is segíthet kerekíteni az összképet.

Katalyst – All You’ve Got

Amihez egyébként szinte felesleges hozzátoldani ezeket az infókat, mert nélkülük is több, mint rendben van a What’s Happening. A legtöbbször azt szoktam felemlegetni hiphop anyagoknál, hogy az épp’ aktuális előadó tökre nem használta ki az általában rétestészta módjára, órán felül nyújtott játékidőt. Mr. Anderson viszont a másik véglet: ő aztán egy oldschool jazzes témáról képes átlépni reggae-re, pár trackkel odébb pedig már valami absztraktabb szól, emitt egy kicsit sötétebb, amott egy kicsit mosolygósabb a vidék. A What’s Happeningen zajlik az élet, a hallgató őszinte örömére. Igazán kiemelkedő, művészien megkomponált, tempós. Ezekért jár a négyötöd.

Megbecsült tanárember létére J-Live, alias Jean-Jacques Cadet inkább néz ki muzulmán gépeltérítőnek, vagy utcasarki prédikátornak, de ne hagyjuk, hogy a külső megtévesszen. A Then What Happened?-en összeszedett és okos hiphop hallható, jó érzékkel összerakott, profi album, Daniel Dumilee MF Doom név alatt kiadott anyagaira kicsit emlékeztető orgánummal. Viszont amilyen sokarcúnak tűnik Mr. J, annyira egyoldalú (nem egysíkú!) sokadik szerzői albuma. Hiphop producer két alkalommal eshet az egyoldalúság csapdájába: az első pár anyag során, vagy ha már úgy érzi, megtalálta a maga hangját. Jelen esetben inkább utóbbiról van szó. A Then What Happened?-en nincsenek gyenge pillanatok, de ezzel együtt nincsenek kiugrások sem: lehetetlen kiemelni egy potenciális slágert, ahogy az album leggyengébb számát se könnyű. Ha egyetlen arcod van, legalább próbálj grimaszolni, akkor legalább felébred a közönség. Hármas.