Jó egy éve úgy jellemeztem Nothing Is Certain című albuma kapcsán ASC-t, az USA nyugati-partjának egyik legproduktívabb ambient elektronikus zenészét, mint egy kaliforniai plasztik világ elől sötét pincéjébe menekült producert, aki “kocsiszín-zenéket” ír. Ez a jelleg mit sem változott az eltelt tizenkét hónap alatt, a Ghost Train és az Images kislemezek is egy pillanat alatt taszítják le a hallgatót hat láb mélyre, hogy az végigjárjon kétszer négy számnyi hallucinogén utazást.

Ha hangulatban nem is, de koncepcióban más a két EP. A Ghost Train amolyan “fogjunk össze pár kiadatlan zenét és jelentessük meg őket”-jellegű, azon kívül nincs sok kapcsolat közöttük, hogy egyikük sem üde nyáresti grill-party aláfestőnek készült. Ez a négyes ASC Auxiliary sorozatában jelent meg, ami a kísérletezgetős, nem tánctérre szánt számainak a gyűjtőhelye (megjegyzem, az elmúlt három-négy évben írt zenéi közül egyre sem tapasztanám a dancefloor-killer jelzőt). A címadó dalban a hongkongi akciófilmek jellegzetesen elnyújtott lo-fi szőnyege keveredik az electros húzásokkal, összeadva egy gazdagon megírt és sejtelmes darabot, ami noha abszolút pulzus-levivős, egy pillanatra sem veszít titokzatosságából.

Sajnos a további zenék már nem sikerültek ilyen remekül. A Motionless távoli női énekhanggal megtűzdelt dubstep szerűsége elég copy-paste cucc a producer munkásságát ismerve. Az M357 a szerző bevallása szerint egy műtét utáni Vicodin kúra alatt írodott. Ettől a képtől innentől kezdve nehéz is volna elvonatkoztatni, a track introvertált, a valóságot a lehető legmesszebbről figyelő jellege is érthetővé válik. Egyedi track, ugyanakkor kifejezetten álmosító. Végül a Remnants absztrakt dobjai hozzák vissza az életjelet a lemezre, amik el is viszik a hátukon a témát az ASC-től megszokottnál lüktetőbb samplerekkel kiegészülve – felesleges is szaporítani a szavakat, ami jó az jó. Mindent összegezve a Ghost Train felemás munka, két remek és két erősen felejthető zenével bír.

AUXTR003 – ASC – Ghost Train EP

Az Images az iménti EP-vel ellentétben egy jóval behatárolhatóbb dolgozat. A sötét sci-fi hangulat az első másodperctől az utolsóig uralja, emígyen elég sok párhuzamot lehet benne és a tavaszi Instra:mental lemezben felfedezni, noha amíg utóbbi nem egyszer negédes múltba révedésbe csapott át, itt minden a legprecízebb high-techségben pusztul több évszázad múlva ilyenkor. A négy track Image, Imager, Re-Image és De-Image címekkel követi egymást, amiben ha a négyes metró Bosnyák-téri állomásának átadasáig ülnék itt, akkor sem tudnék logikát találni – és mindez igaz a zenékre is. Olyasmi rendszertelen képeket vetítettek elém, amint egy mozgólépcsőn haladok arc nélküli robotkatonák kíséretében, és különböző cellákba pillantok be, amikben tüzetesen nézek végig jövőbeli apokalipszis verziókat, hatalmas képernyőkre kivetítve izgatottan, de mindenféle riadtság nélkül. Egy tripnek pont jó, bár kicsit kusza; ahogy magát az Images-t sem értem pontosan, de az biztos, hogy üt. Itt lehet belehallgatni.