Pár hónappal ezelőtt meglehetősen borús kedvvel merengtem el az 1990-es évek intelligens kísérleti tánczenéinek a szavatosságán az új Seefeel-lemez vonatkozásában. Hirtelen minden olyan öregnek és idejétmúltnak tűnt abból, ami fiatalon meghatározta a zenei ízlésemet, ezért óriási kételyek közt fizettem be és rendeltem meg az Autechre legújabb kiadványát, ami a működésük első évtizedének az ep-it foglalja össze egy ötlemezesre tervezett gyűjtői dobozban. Higgyetek nekem: nincs annál rosszabb, amikor egyszer csak olyan zenéket találtok érdektelennek és semmilyennek, amik évekkel, vagy évtizedekkel ezelőtt olyan dolgokat mutattak, melyeknek a létezéséről előtte nem is tudtatok.

Szerencsére zenei szempontból nem okoz csalódást a gyűjtemény, sőt, nem egy ep még 2011-ben is izgalmasan szól, arról nem beszélve, hogy több olyan oldalát is megmutatja a duónak, amik a nagylemezeiken valamiért sosem kerültek előtérbe. Sokkal több melódiát és a szó klasszikus értelmében vett zenei komponálást találhatunk a korongokon, semmint zaj alapú kísérleti manipulálást és feldolgozhatatlan mennyiségű/sebességű beat-áradatot. Ebből is jól látszik, hogy az Autechre inkább a kilencvenes évek első felében volt igazán termékeny: a tíz ep-ből hét 1991 és 1997 közöttről való, és ezeken még az Incunabula–Amber–Tri Repetae szentháromságot kiegészítő és támogató zenék találhatóak, jóval szemléletesebb hivatkozással az ambienthez és a kor elektronikus zenei forradalmára jellemző brit stílusirányzataihoz. Az utóbbiakra jó példa – és a gyűjtemény egyik legnagyobb plussza – a két hardcore felvételt tartalmazó Cavity Job ep 1991-ből, amit húsz év után először poroltak le és igazítottak a digitális kódolás mai színvonalához, illetve az 1994-es Basscadet ep, amin bigbeates ritmusképlettel rendelkező verziók is találhatóak (pl.: Tazmx).

A negyvenhét felvételt meghallgatva általánosan megállapítható, és már csak ez is indoklásul szolgálhat az Autechre zenetörténetben betöltött fontos szerepére, hogy nem tartalmaz gyengébb, vagy rossz szakaszokat. Minden ep-nek megvan az oka a maga létjogosultságára, ami eredhet olyan egyszerű dolgokból, mint kislemezek és apró ötletek megvalósítása, vagy grandiózusabbakból, lásd akár a tizenhárom számos EP7-et, amiben egy különlegesen gyönyörű mini-univerzum születésének lehetünk fültanúi, vagy az 1994-es Antit, amit a művészek az év végén törvénybe iktatott Criminal Justice and Public Order Act elleni tiltakozásuk jeléül írtak.* Nagy örömömre a két Peel Sessions is részét képezi a gyűjteménynek. Az egésznek persze így is a zárása a legerősebb, hiszen ott található a Gantz Graf, amit sokan mindmáig a valaha született legjobb Autechre-zenének tartanak, arról nem beszélve, hogy Alex Rutterford 2002-ben zseniális videót készített hozzá kizárólag számítógép generálta grafikából (saját elmondása szerint egy LSD trip ihlette).

Így sem tudok azonban elmenni a negatívumok mellett: számomra az EPs 1991-2002 legnagyobb hiányossága, hogy nem tartalmazza azokat a limitált megjelenésekre adott zenéket, melyeket már tíz éve is szinte lehetetlen volt beszerezni nem csak eredetiben, de még mp3-ban is. Gondolok ekkor például a We R Are Why. Are Y Are We? egyoldalas bakelitre, amit csak az 1996-os turnéállomásokon árultak, vagy Splitrmx12-re, amin Neu!– és Bic?-zenéket remixel a duó. A Basscadet ep-hez eredetileg hat változat készült, itt csak négyet találhatunk. Ezek mellett furcsa szerkezeti megoldásnak találom, hogy az EP7 a negyedik korong közepén kezdődik, és az ötödiken folytatódik, noha hajlandó vagyok elfogadni, ha az időrendiséget nem akarták felrúgni a kiadónál. Azt viszont nem értem, hogy miért nem tettek valami kis füzetet a dobozba, legalábbis nem hinném, hogy én vagyok az egyetlen, aki jobban elmerült volna ezeknek a zenéknek a történetében, pláne, hogy annak idején a Designers Republic mennyire komoly borítókat tervezett hozzájuk.

Nem vagyok ezért teljesen elégedett a gyűjteménnyel, olykor elfog egy olyan rossz érzés, hogy a Warp csak még több pénzt akart keresni az Autechre-ön egy rókabőr lehúzásával. Nehezen tudom elképzelni, hogy látna benne fantáziát bárki, aki jó párat birtokol az ep-k közül. Inkább azoknak szól így ez a kiadvány, akik vagy fiatalok és lemaradtak ezekről a zenékről, vagy a rossz földrajzi elhelyezkedésünk miatt soha nem tudták rátenni a kezüket egyik megjelenésre sem. Szerencsére a zene azért bőségesen kárpótolja a hiányosságokat, a kilencezer forintos ár pedig igen baráti. Négyes.

*(Ez az intézkedés elsősorban a társadalomellenes magatartás nagyobb mértékű büntethetőségét foglalta magába. Noha akkoriban rengeteg elektronikus zenei formáció tiltakozott ellene, például a Prodigy és az Orbital is, végül e határozat segítségével tereltbe az akkori kormány a rave közösséget a klubokba, és ennek köszönhetően született meg az ország mindmáig híres és szakmailag is elismert szuperklub struktúrája.)