Columbus városa Ohio kellős (és eléggé a semmi) közepén helyezkedik el. Jó 700 ezer ember él itt és valami oknál fogva tele van jobbnál jobb soul-gyökerű elektronikus zenészekkel. Innét származik többek közt RJD2, Blueprint vagy Da Grooviest, és ezt a mezőnyt erősíti Random Movement, a DJ Marky fémjelezte Innerground Records üdvöskéje is. Egy biztos: mi, hallgatók nagyon jól jártunk azzal, hogy Columbusból végül nem kukoricamező lett, mint mindenből, amerre a szem ellát körülötte.

Random Movement olyan a liquidben, mint egy jól teljesítő jobb hátvéd a focipályán. Indokolatlanul pici figyelem esik rá, egyrészt mert kiesik a látókörből, másrészt mert nem lő híres gólokat, nem ad álompasszokat, csak megbízhatóan teszi a dolgát. Ha viszont nem lenne, átkozottul hiányozna mindazon dj-knek, akiknek mindig jól jön a szettjükbe egy-egy dallamos, lélekkel teli zene Mike-tól. Márpedig a teljesen mészárbézes lemezlovasokon kívül mindegyikük ilyen. Random Movement sosem írt klubokat rengető slágereket, évekre mp3 lejátszóban ragadó örökzöldeket, vagy éppen állt össze tucathangú énekesnőkkel a rádióbarátság kedvéért. Helyette a háttérben meghúzódva önti ki magából a vérbeli soulokban és funkykban gyökerező törtzenéit, hol pörgős, hol szállós végeredménnyel, de csalódnunk még egyszer sem kellett benne. A hangzása a legnyirkosabb napot is egy szempillantás alatt kellemessé teszi, immáron hosszú évek óta.

A Lucky Guess ennek az életműnek az új injekciója, 13 számnyi adagban. A hangulatkeltés eszközei szélesek, van köztük nyári groove (My Sentiments, Kids In The Sea), finom techy foszlány (The Self Aware Convection Oven) és merengő szőnyeg is (Fessing Up About Nothing, vagy a címadó Lucky Guess). A fentebb említett mindig dj-kéznél levő jolly joker szerepét a Can’t Resist tölti be, mintha minden Bassdrive mixben benne lett volna amit idén hallottam. Az egy darab gyengécskére sikerült kakukktojást, a To Create A Mood című keménykedő halfstepet leszámítva az összes zene nagyon chill és újra júliusi, vízparti éjjel fílingje lesz tőle a hallgatónak. Kiemelkedik közülük a Bandaids visszafogott, de annál sokszínűbb samplercsokrával és piciny torzításaival, összeadván az ideális utazómuzsikát. Ejhazene még a Waterlogged is, a félúton bejövő vonósok különleges hangulatot kölcsönöznek neki. Mintha egyenesen a Casablancába csöppennénk bele.

Az is igaz persze, hogy nem ezt az albumot fogjuk mutogatni az unokáinknak, sőt, már pár év múlva sem fog csettintésre menni a felidézése. De egyrészt nem kell mindig minden cuccnak megváltania a világot, másrészt pedig a zárszó előtt érdemes még egy történetet megismernünk Random Movementről. Jó tíz évvel ezelőtt egyszer egy winchester összeomlást követően elkezdte otthonában bütykölni a számítógépét, ami még áram alatt volt. Póló nem volt rajta, csak egy nyaklánc, ami hozzáért a kondenzátorhoz, ami akkorát ütött, hogy Mike átrepült a szoba másik oldalára. Szerencsére túlélte, innentől pedig nem is kérdéses, honnét ered a belőle érkező pozitivitás. Raktározzunk el belőle egy kicsit mi is.