Az őszben az a legjobb, hogy elő lehet venni a hosszú szövetkabátokat, lehet pszeudo-szomorúan nézni a Kálvin téren kavargó szemétkupacokat, és közben mehet a fülesben a Joy Division háttérhimnuszként. Komolyan, ha nem a nyár lenne a fesztiválszezon, azt mondanám, ez a tökéletes indie-évszak. Mindenesetre mi, kultbloggerek igyekszünk hangulatot csinálni a fent leírtakhoz a magunk módján, és kapva kapunk az alkalmon, hogy a már említett Joy Division három, Curtisék hatását átokként és áldásként egyaránt megélő banda közel egy időben hozta ki új lemezét. Elsőként az Editors An End Has A Start albumát vesszük górcső alá.
Eddig: Van itt négy bátor srác, akik 2005-ös The Back Room című lemezükkel felkarcolták székhelyüket, az ultraindusztriális és szutykos Birminghamet az indie világtérképére: ők az Editors. A korábban The Pride néven leledző kvartettet hasonlítják boldog-boldogtalanhoz: Joy Division, Interpol, U2 – ők egyelőre még kedves legyintéssel hárítják el ezeket a zaklatásokat, és inkább a R.E.M-re vagy az Echo and The Bunnymen-re voksolnának, ha már. Az első cucc mindent vivő kislemezhármasa után (All Sparks, Munich, Blood) kinyílt előttük minden ajtó, a világ minden neves fesztiválja és koncerthelyszíne potenciális találkahely birminghami barátainkkal. Glastonbury, Coachella, Fillmore – csak említésképpen. Az idei július pedig a szerzők második eljövetelének időpontja.
Ezúttal: Nehéz az objektivitás álarcában firkálni egy olyan lemezről, amit egyrészt a legjobban vártam az idei megjelenések közül (khm, valójában a új Massive Attack még ennél is jobban izgat, de az úgysem jelenik meg 2007-ben, bárki bármit is mond), másrészt az utolsó bizodalmamat vetettem bele, miszerint ebben a dekadens indie-hullámban képes végre valaki egy épkézláb második lépést tenni, ennyi csalódás után. Egyedül az Arctic Monkeys volt, ami mutatott valami innovációt, az összes többi úgynevezett „élcsapat” (The Killers, Bloc Party, Kasabian, Maximo Park) tavalyi és közelmúltbeli megjelenései több-kevesebb keserű szájízt hagytak. (Hogy mennyit is, arról ahány firkász, annyi vélemény, úgyhogy ebbe ne nagyon menjünk bele.)
Ilyen közegbe csöppent bele az An End Has A Start. Azt gondolom, nem csupán én vártam sokat tőlük, és mégis, önmagukhoz és általában véve is képesek voltak előrelépésre: nem kevéssel fejelték meg az amúgy is magas szintet. Hangzásban és dalszerkezet-építésben, tehát technikában, fejlődtek, ez szembetűnő volt már az első pillanatban. Az első kislemez címadója, a Smokers Outside The Hospital Doors talán meglepő módon nem kevés Coldplay-párhuzamot mutat, de rockzenekar legyen a talpán Angliában, amely mentesíteni tudja magát teljesen Chris Martinék zenéje alól. Az Editors azonban ízlésesen, nem túlzóan emelte be őket saját repertoárjába.
Editors – An End Has A Start
Szüntelenül és fájdalmasan lüktető stigmájuk viszont a katarzis élménye. Ezek a huszonéves srácok súlyos koraérettséggel küzdenek. Birtokba vehetnék a világot, hiszen tehetségesek, híresek és fiatalok, mégsem teszik – ők már most látják a dolgok végzetét. A végzet pedig magában hordozza a katarzis élményét is: Ian Curtis egész életének csúcspontja halála volt, bármilyen durván is hangzik ez. Ettől a mélybelátó képességtől szenvednek az Editors tagjai is, ezért hordozza minden daluk azt a katartikus hangvételt, amitől messze túlszárnyalják az érzelmeskedő-csöpögős Bloc Party-t, vagy a „hú-de-dühös-tömeg-vagyunk” Kaiser Chiefs-t. A csüggedő Weight Of The World, a joy division-i örvénylésre emlékeztető Escape The Nest, vagy a nagyszerűen felépített, különleges hangszínekkel dúsított When Anger Shows – a szív segédigéi egytől-egyig. Segítenek majd kimondani, ha fáj, de az ajak nem formálja ugyanúgy, ahogyan a lélek teszi.
Ezután: Megmaradni ugyanezen a szinten is csodálatos élmény lenne a rajongók számára, bár a túlszárnyalás mikéntje is izgalmas, bár alaktalan gondolatokat szül. (Ha lenne olyan elvetemült, aki hajlandó lenne normális klubkoncertet szervezni nekik idehaza, akkor azt is kívánnék, de úgyse lesz – normális klub hiányában.)
Linkek:
- Editors hivatalos honlap
- Editors @ MySpace (hallgatnivaló!)