Ha lehet egy album nagyszerűen semmitmondó, akkor Gold Panda ezt a látszólagos oximoront kiválóan teljesítette Lucky Shiner című lemezén. Az angol srác egy bizonyos hangulatban úszva olykor egészen zseniálisan idézi meg a tavalyi polaroid nyár legszebb pillanatait, nem köti le magát egy műfajhoz sem, maga az összkép mégsem lett túl meggyőző.
A Lucky Shinert nagyon sokat hallgattam az elmúlt hónapokban, és szerfölött megkedveltem – ettől függetlenül az első pár hallgatást leszámítva egy pillanatig sem tartottam jó albumnak. Sőt, igazából több sebből vérzik: a már említett tavalyi nyár jellegzetes, szándékoltan semmitmondó soundját (melyet előszeretettel emlegetnek chillwaveként vagy glo-fiként) 2010 szeptemberi megjelenéssel talán kissé időszerűtlen már erőltetni, de ez tulajdonképpen megbocsátható, hiszen ebben albumszinten és általában véve is nagyon erős a Lucky Shiner. A nyitó dalkvintett egy elnyújtott, harmonikus pillanat, amely még így, novemberben is képes melankolikus természetimádatot gerjeszteni hallgatójában. Ezekben a percekben a már berögzült emlékek is előjönnek a szürkeállományból: a Boards of Canada legorganikusabb IDM- hangjai méltó párra lelnek a jelenben, mikor megszólal a Same Dream China vagy a minimaltechnos Vanilla Minus.
Gold Panda (akinek állítólag valódi neve se kevésbé cool: Derwin Panda) azonban nem elégszik meg azzal, hogy elkészítse egy tiszavirágéletű stílus legjobb albumainak egyikét, és érzésem szerint itt okozza az első törést a globális struktúrában: a Before We Talked fölösleges, az addigi történésekhez mérten abszolút heterogén track, mely dubstep és wonky között ingadozik – de önálló anyagként sem túl jó. Innentől kifejezetten csapongó az összkép, hiszen a csúcspontok (Marriage, I’m With You But I’m Lonely) után az After We Talked megint egy kissé céltalan kanyar, ami a címekből ítélve szándékos, ettől viszont még nem illik bele a játékba.
Sokat javít a helyzeten, hogy legalább a terjedelmet sikerült eltalálni, ugyanis még két korrekt szám (a jellegzetes indiai hangminta-toposzokból dolgozó India Lately és záró You) után már legfeljebb a digitális kiadvány bónusztrackjeivel találkozhatunk (a Greek Style egész jó, bár elüt a Lucky Shiner esztétikájától). Az olvasó joggal kérdezheti, hogy csupán két gyengébb szám, akkor ez egy egész jó album, nem? Én is így voltam vele sokáig, mégis úgy érzem, nagyobb egységként nem működik a Lucky Shiner. Ez főleg annak fényében szembetűnő, hogy eleinte olyan békés, gondtalan hangulatba ringat minket Gold Panda, hogy azután már minden felrezzenés egyben csalódás is. Hármas.
Gold Panda – Snow & Taxis