Csupán február végéig kellett várnom, hogy leírhassam egy buliról minden “de” meg “ugyanakkor” nélkül, hogy bizony az év végén kénytelen leszek a legjobbak között emlékezni rá: Mary Anne Hobbs vendégszereplése az A38-on ugyanis mind minőségében, mint hangulatában kegyetlenül a helyén volt. Plusz látványos volt a szcéna hazai recepciójának alakulása is – de erről már a továbbiakban.
Rendkívül sajnálom, hogy kihagytam olyan dj-k szettjét, mint Martyné a Merlinben vagy Scuba-é a Mokka Cukában (akik egyaránt kiemelkedő anyagokat tettek már le az asztalra), viszont így számomra még kézzelfoghatóbb volt, hogy mennyire közönségvonzó erő lett egy igazán jónak ígérkező dubstep előadó szettje. Lassan két éve, hogy felénk járt Kode9, akinél nehéz a stílusban relevánsabb nevet találni – talán csak Burial az, akit többen ismernek a szcénán kívül, de erről a Pitchfork-hype is tehet -, mégis csak egy gyenge félház maradt ott bulizni emlékeim szerint a Plaid után. A hangulat már akkor is ott volt, de ember egészen biztos nem volt annyi, mint ezúttal. Mary Anne Hobbsra minden különösebb kampány nélkül is összejött egy majdnem teltház az A38 hajóra, és míg az egy héttel ezelőtti Ulver közönségére a különböző fórumokon rengetegen panaszkodtak, aki ezúttal eljött, az egészen biztos, hogy nem vonult a sarokba.
Engem nem ért súlyos meglepetés, hogy nem lazázós dubtechnoval, esetleg szellős dubhouse-szal készült az estére Hobbs – kicsit még talán vissza is mentem lélekben pár évet az időben, annyira klasszikus, 2006-2007 körüli dubstep hangulatot generált. Mondjuk, aki szívből gyűlöli a wobblereket, vagy azt, ha akut szívritmuszavart kap a mélyektől, az valószínűleg elég szarul érezte magát, mert még a jó pár évvel ezelőtti Amon Tobinnál is jobban le lett tesztelve a hajó hangrendszere. Döngölés volt, de egy percig sem vált unalmassá a szett. Mary jó érzéssel váltott, amikor már érezhetően ki lett játszva egy-egy téma, ráadásul az egyik legjobban ugráló és vigyorgó személy volt a hajótérben, főleg ahogy egyre jobban belendült a buli – és ezzel nem a közönséget szólom le. Hobbshoz fogható energikus, csupaszív dj-t azért nem minden sarkon látni. Amikor felrakta Joy Orbison mindent vivő, valószínűleg még ebben az évben is kihagyhatatlan slágerét, a Hyph Mngo-t, onnantól kezdve egyértelmű volt, hogy ezt a bulit már csak elrontani lehet – de nem sikerült, és úgy tűnik, ezt ő is így érezte. Ötös.
Mary Anne Hobbs az A38-on (részlet)