A teljes ismeretlenségből a Resident Advisor kritikája nyomán tört be az iPodomra Mux Mool új nagylemeze, mely az első rácsodálkozás után is képes volt nagyot ütni szofisztikált IDM és bulizósabb Daft Punk számok határmezsgyéjén mozgó zenei univerzumával. 2010 továbbra is eláraszt minket jobbnál jobb nagylemezekkel – lássuk tehát a Skulltaste kritikáját.
Brian Lindgren, azaz Mux Mool Minnesotából jött, hogy pár kislemez és jópár válogatáson megjelent szám után letegyen egy olyan debütalbumot az asztalra, hogy már a cikk írója is banálisnak érezze a “megunhatatlan” jelzőt alkalmazni a Skulltaste-re. De helyénvalónak érzem ezeket a kötelező köröket, mert – bár tartózkodnék olyan hangzatos baromságok emlegetésétől, mint “az IDM halott” – a Skulltaste egy fénykorán túllevő stílusba tudott olyan energiát hozni, amelyhez hasonlót ritkán tapasztalok. Az Autechre legújabb, Oversteps című albuma is bizonyítja, hogy ők már rég túl vannak bármiféle tánczenén; Richard D. James azt se tudom, mit csinál, és Chris Clark is érezhetően jobban szeret már technoval és kemény breakekkel játszani, mintsem olyan trackeket gyártani, mint mondjuk a Future Daniel volt legutóbbi albumán. Mux Mool mélyen merít a ’90-es évek végén virágzó IDM-be, és olyan darabokkal szórakoztatja a hallgatót, mint például a személyes kedvencemnek számító 1st and 4th, amely olyan klasszikus Boards of Canada tónussal nyit, hogy az egymaga felér egy elektronikus orgazmussal.
De legkevésbé sem pasztellszínű, múltidéző album a Skulltaste – benne van az elmúlt évek Daft Punk-csúcsratörésének esszenciája, aminek képlete nem bonyolult, viszont csak a profik tudják megoldani. Okos ütemeket kell írni és fogós dallamok kellenek – mérhetetlenül mainstream körítésben. Lindgren pedig megcsinálta ugyanazt, ami a francia robotduót az egekig emelte, és ez nem túlzás, nyugodtan meg lehet hallgatni az Enceladus és Get Better John című remekműveket, és lehet erőlködve kételkedni. Amennyiben még vannak az album ötcsillagos voltával kapcsolatos kételyeink, a Wax Rose Saturday eszméletlenül király house-feelingje, a címadó vagy a Breakfast Enthuasist kiváló törtütemei, vagy a csak digitális változaton elérhető bónusztrackek végképp bizonyítékként szolgálhatnak. Ötös.
Az említett bónuszokat egyébként mindenképpen érdemes beszerezni, mivel a szívszorítóan gyönyörű Stay Calm vagy az Air Justins az album hangulatába nem biztos hogy beleillettek volna, de minőségben bőven ott vannak, szóval nem csak a resztliket kapjuk meg rózsaszín szalaggal átkötve. Külön pluszpont.
Mux Mool Knoxville-ben tolja az ipart