Travis Stewart aka Machinedrum kollaborációi az utóbbi időkben igen remek húzásnak minősültek (Sepalcure, Dream Continuum), ezért a Jimmy Edgarral közösen kitalált Jets-projekt híre már jócskán megelőzte az első tényleges zenéket. Az egészben ráadásul az a legszebb, hogy a számok tényleg olyanok, mintha Machinedrum és Jimmy Edgar együtt írta volna őket úgy, hogy közben egyiküknek sem kellett visszavennie magából, nehogy elnyomja a másikat. Footworkos megoldások találkoznak neoszintis detroiti electrókkal, diszkós vokálok töredeznek apróra és szikével bemetszett alapok menetelnek perceken át. A végeredményből talán hiányzik az, amitől nagyon lehengerlő lenne, de hát ki hitte volna a legelején, hogy egy ilyen összetalálkozás ennyire jól működhet egyáltalán.

Tovább folytatja az M>O>S Deep az eddigi remek menetelését: a tizenharmadik bakelitet Ksoul és Muteoscillator jegyzi közösen. Az a-oldalon lévő Criminology rögtön két részben kapott helyet, és a nyers analógok mellett kifejezetten érdekes space és tribal jazzes hangok ismétlődnek a háttérben, majd kibontakozik egy mindent uraló acid téma, és a lemez berobban, mint egy rakéta. A hátlapon szereplő Aphrology hasonló elveket vall, Aroy Dee a remixében szintén a savas hangokat emelte ki, míg az eredeti változatban meglepő és frissítő módon a jazzes elemek és a törzsi jelleg kerül főszerepbe.

Új művészt szerződtetett le magához a Delsin: a zenéit Unbroken Dubként aláíró Denis Safiullin a Szibériában található Tyumenből származik, és lehet, hogy csak én magyarázom bele, de mintha tényleg lenne valami nagyon hűvös hangulat a számaiban. Több kiváló rawaxos ep után a Checkpoint kiváló belépő a holland fellegvárba. Az I Want To Make This Louder mindent elmosó dub sávjai és nyugodtabb technós irama kellemes felütés, amit a folytatás nem múl alul. A Det Special kifejezetten zajos dubtechno, míg az Insane tudományosabb hangvételű, dokumentumfilmes jellegű zárást biztosít.

A szentpétervári Vlad Kudryavtsev jó pár izgalmas idm albumot írt eddig Monokle-ként, és hamarosan érkezik egy újabb Saints címmel, ezt előzi meg a Swan elnevezésű kislemez. Az azonos című felvezető pattogós idm ritmusra írt gyönyörű ambient textúrák és apró hangminták gyűjteménye, az elvágyódós hangulatban talán némi posztrockos áthallás is van. A japán Daisuke Tanabe kiemeli a trombitás hangmintákat, és vastag, zajos szintikkel egészíti ki az eredeti változatot, miközben a szám a szépségéből mit sem veszít. A b-oldal (Any) tempójáról és szerkezetéről a Stay+ formációt juthat eszünkbe. Érdemes lesz meghallgatni a nagylemezt!

Monokle – Swan

Szerb és japán előadók a Genesa kiadó bakelitjén: Scalameriya döngölős, erőszakos technójához remekül passzolnak a drámai billentyűsök és a gyorsabb tempó is indokoltnak tűnik. Nem meglepő, hogy az Ancient Methods tűnik fel ezután remixelői szerepkörben, behozva a lassabb ipari hangzásukat, ami végképp a feje tetejére állítja az anyagot. A másik oldalon Ducerey Ada Nexino (polgári nevén Yuji Kondo) agyasabb területekre terel minket, noha a Guide-ból sem hiányzik az energia, de minden egy kicsit összetettebb benne. Exium ezután egy idm-es változattal navigálja le az utolsó perceket.

A legfaszább hard sci-fis technót egy PVS nevű művész szállítja a héten. A Culture Series harmadik darabjaként megjelent, címtelen ep három felvételt tartalmaz, ezek közül a Reaction Points kemény törtütemekkel operál, miközben monokróm melódiák ismétlődnek folyamatosan filmszerű hatásokkal. A The Dark Shadow Of Me ugyanez pepitában, ellenben a ritmus itt már a dubstep stílusjegyeivel flörtöl inkább, ugyancsak elképesztő végeredménnyel. Annulled User remixeli ezt a felvételt a legutolsó slotban, és mit lehetne rá mondani… igazi űrtechno.

Szintén tudományos fantasztikus koncepciót követve dolgozott Seph is az új, AM 02 című kislemezén, amit az eddig relatíve ismeretlen Aula Magna kiadó szállít. Ajánlott ezentúl figyelni rájuk: a négyszámos gyűjtemény első része (Temporaria) a detroiti hangzást követi kemény keretekkel, a folytatásban pedig funkys alapokon bontakozik ki dubtechno (Reflejo) és robotos-számítógépes idm is (Navi). A zárás talán a legütősebb: a Zoom (Bi) óriási elkötelezettséggel tiszteleg a vhs korszak menő akciófilmjeinek szintitémái előtt, miközben egy nagyon klassz technós alap pörög. Célszerű a többszöri hallgatása!

A Stroboscopic Artefacts ismét egy split bakelittel jelentkezik, ezúttal Pfirter és Kangding Ray osztozkodik a helyen. Előbbi Caos Y Orden Superior című zenéje lélekvesztő zakatolás közel kilenc percen át, elnyújtott cinekkel, feneketlen mélyekkel és nagyon rövid, szusszanásra sem elegendő kiállásokkal. Kangding Ray ezzel szemben egy kísérletibb hangvételű technót hoz (Wars), amiben gitárokat torzít és az egésznek big room hangulata van. A francia művész az absztrakt zenéket elhagyva egyre jobban érzi magát a techno világában – nem először mutatja ezt az arcát már ennél a remek kiadónál.