Az Annulled User művésznév a múltkor előkerült már egy remix erejéig, most pedig egy háromszámos saját ep-vel jelentkezik a rejtélyes homályban megbúvó ismeretlen szerző. Egy téma bontakozik ki három variációban, a techno ambient, dub és dark előtagjaival felcímkézve. Kellemes meglepetés ez a szerző, ajánlott figyelni a következő megjelenéseire.

Több mint fél évnyi hallgatás után van új bakelitje Lucynak, aki ezúttal a Curle kiadót hódítja meg. A Finnegan című szám igazi sötét techno, ami talán nem is jellemző Lucyra egyébként nagyon, mindazonáltal derekasan helytáll, a monotonitás nem fullasztja unalomba a közel nyolcperces zenét. Meglepő módon Pariah található két átirattal a b-oldalon, ráadásul igencsak nem rá jellemző hangzással: minimaltechno először, amit egy visszhangos dub remix követ. Az utóbbi egészen jó.

Last Breakfast In Berlin címmel a második kiadványához érkezett az olasz Evasion Room kiadó, s ezúttal Emanuele Pertoldi szólóban hallható rajta két rettentő erős anyaggal. A Breakfast On The Spree energikus techno epikus hangulatban, stadionugráltató dallamossággal és nagyszerű trance-es kiállásokkal. A Last Train To Tokióban már egyszerű dub sávok vezetik a hallgatót, esetleg eszünkbe juttatva Quantecet. Iori Asano remixeli mindkét felvételt, és most sem nyúlt mellé, pont úgy ültette át őket a saját világába, hogy az eredetiségükből mit sem vesztettek, ellenben kaptak még egy-két plusz réteget. Lenyűgöző bakelit.

További olasz művészek szerzeményei hallhatóak a Limited kiadó második megjelenésén is. The Plant Worker a korong egyik győztese, a másik pedig ismételten Iori Asano, aki Dimi Angelis és Jeroen Search munkájából csinált vad, savas technót MPIA3 formuláit alkalmazva.

A Roll The Dice nevű svéd downtempo/ambient duó két sikeresen albumon és egy koncertlemezen van már túl, most pedig fennállásuk során először remixelik is a számaikat, még hozzá nem kisebb név jóvoltából, mint Pole. Stefan Betke az utóbbi egy év nagy visszatérője az elektronikus zenének, és most sem vall szégyent. Három felvételt emelt ki a páros előző, In Dust című gyűjteményéről, és írta meg a saját verzióit az In Dubs nevű 12″-re. A végeredményben ott van az a kedves, nyugodt elektronika, ami a Roll The Dice sajátja, viszont bátran kimozdul a természetbe, és megtelik a mikrovilág életével. Érdekes kísérlet, váratlan megoldásokkal.

Mike Dehnert a tőle megszokott klasszikus hangzással tündököl a Delsin kiadón megjelent új, Umgangston című bakelitjén. Négy felvételt szállít, melyek néha funkys területre tévednek (Umgangston), máskor erősebben darálnak (Tracer). Bocsánatkérésnek elfogadható a nyári Fachwerk 25 című albuma után, ami érthetetlenül középszerű felvételeket tartalmazott, de remélhetőleg ezzel ismét visszatért a helyes útra a német művész.

S, ha már Delsin: új bakelitsorozatot indítanak, amiben az eddigiektől eltérően a modern elektronikára helyezik a hangsúlyt. A velencei Seawash kapta meg a lehetőséget az első megjelenésre, ami neki amúgy is élete első kiadványa. A Pantomime EP-re keresztelt hatszámos gyűjteményben van talán két szám, ami jobb híján a house-ba sorolható be (Revolution, Free Alternatives), elmegyünk egyszer dubstepbe (Close) és vannak füleket gyönyörködtető, leülős elektronikák is (Little John, Emeralds). Talán a számok megszólalása az, ami leginkább egyedi, de arra leszek igazán kíváncsi, hogy mikkel tervezik folytatni ezt a hollandok.

A brit Ossie jó értelemben furcsa house/garage zenékkel hívta fel magát először a Hyperdub, majd a Somethink Sounds kiadókon (itt a Black Orange Juice formációjával), és bár azóta nem tett ezekhez sokat hozzá, mégis izgalomba lehet jönni az új megjelenésének hallatán. Ráadásul a Hyperdubhoz tért vissza az Ignore EP-vel. Az azonos című a-oldal klasszikus garage egy vokállal, míg a hátlapon egy húros hangminta ismétlődik apróra darabolt dobokkal egy UK funky alapon.

A Clouds idén elég sokat tett Tiga Turbo kiadójának a megújulásához: a nyári Consciousness EP-jük a kiadó talán legjobb megjelenése idén, az évet pedig egy másik ragyogó kiadvánnyal kezdték. Ezek után nem meglepő, hogy a Tannhauser Acid Works I című anyagukat is Tiga hozza, ami megint egy fasza technós menetelés. A Those Cracks In Your Face, Do They Hurt? maszkulin négynegyedei és sebessége megadják az alaphangulatot rendesen, a Krafterah pedig szolid acides szórakozás. A kettő között van egy Truss remix az első tételre, s mit lehetne rá mondani azon kívül, hogy az ember idén minden elképesztően kifordít önmagából?

Remixbakelitet adott ki a The Love Theme, melyen a Rope című számukat remixeli John Tejada és Riccicomoto. Az előbbi a tőle ismert kompaktos minimalvilágot kelti életre, míg az utóbbi egy feelinges jazztechno átiratot készített légies hangokkal és zongorával. Rengeteg remix készült már ehhez a felvételhez, alighanem ezek lettek a legjobbak.