A Dadub tavaly januári Way To Moksha című ep-je egy olyan összeállítás, amit mind a mai napig nagyon sokszor meg lehet hallgatni, mert a számok egyszerűen nem öregszenek. Az olasz páros azóta igencsak csendben volt, ennek azonban most vége: február 18-án jelenik meg a bemutatkozó albumuk, a You Are Eternity (pár hallgatás után azt kell mondanom, hogy kivételesen zseniális), felvezetésnek pedig itt van most a Preternity című remixpakk, amit a Stroboscopic Artefacts minden nagylemeze előtt kiad. A kiadót alapító Lucy vezeti fel a lemezt, a Lakker, Rrose és Kangding Ray követik őt a sorban; hagyományos UK techno, modern darabolás, minimalizmus és egy pici dub található a számokban, avagy minden, amivel nem lehet most mellélőni. Jó is az összhatás, érdemes barátkozni a remixekkel – és persze készülni az albumra, ami valami teljesen más lesz.

A Shape Worship álnév egy Ed Gillett nevű művészt takar, akinek az Observances az első megjelenése, és ennek keretében rögtön hat felvételt mutat be több mint fél órában. Ha lenne olyan rovatunk, hogy a hónap új debütálója, akkor biztosan ő lenne az: a zenéi nagyon szépen hivatkoznak a kilencvenes évek féltudományos/sci-fi hangulatú idm hangképeire, ritmikában pedig a technoid négynegyedek és lassabb 2-stepes elképzelések dominálnak. A hivatalos sajtóanyag a korai Black Dog Productions-anyagokhoz hasonlítja a számokat, ami elsőre talán kissé merész, de a korszak megjelölése pontos. A bakelitre még picit várni kell, digitálisan azonban már kapható a pakk.

A tokiói Go Hiyama az elmúlt tíz év alatt közel két tucat megjelenést könyvelhetett el, és méltán vált a japán techno underground egyik legfontosabb alakjává. Ennek megfelelően magabiztosan kezdi 2013-at is a szerző: Discreet Marble címmel egy négyszámos kollekcióval jelentkezik, melynek olyan a számelrendezése, hogy minden egyes trekket csak jobb követ. Míg a Dull Acuity sötét, maszkulin döngölése éppen csak hozza az átlagosnál jobbat, addig a töredezett Common Blank és a távol-keleti hangulatú First Refusal kisujjból behúzza az ep-t (különösen az utóbbi, amiben a tradicionális koto hangszert samplerezi Go Hiyama). Oscar Mulero remixe hab a tortán.

Minden új Sonic Groove-kiadvány megjelenése ünnep: Adam X 1995-ben alapított kiadója az utóbbi időkben ismét kifejezetten aktív, és a zenék is meglehetősen jók. A legújabb etapban a dán Northern Structures nevű duó legújabb anyagára esett ezúttal a választás (ennek a formációnak az egyik fele Ctrls): a Live From Somewhere négy erős technót tartalmaz, érzékletesen ábrázolva a Northern Structures karakterességét. A Session 1 folyamatosan katarzisba tart, de soha nem ér el oda; a Session 2 tört, ipari hangulatú darab, amivel elég vadan lehet támadni a táncteret. Diszkrét minimalista hangokkal indul a Session 3, aztán kellemesen kibontakozik: a végeredmény Monolake plumbiconos korszakára hasonlít. A zárás (Session 4) hagyományos techno, szépen kisimítja az idegszálakat.

Kilencedik részével jelentkezik a Field. A sorozat célja, hogy bemutassa a holland undergroundot, jól ismert és feltörekvő művészek exkluzív zenéiből állnak a válogatások, s elég jók, független attól, hogy a nagy nemzetközi elismerés még várat magára. Az új részen főleg house közeli szerzemények vannak, a számlistán Ohrwert, az ESHU, a Crystal Maze és az Orgue Electronique található. Kellemes, lazulós hangulatú az összeállítás, a tempó nem nagyon éri el a középtartományt sem. A szintetizátorok és a textúrák hangsúlyosak, és a kiadvány meglehetősen egységesen színvonalon szállítja ezt közel félórában, magas- és mélypontok nélkül. Ha választanom kellene, talán Ohrwert zenéje lenne a kedvencem, de igazából mindegyiket szeretem.