2013 egy újabb pörgős év lesz Boris Bunniknak. A holland művész a Silent Harbour– és Hexagon-projektjei után tavasszal a Versalife alteregójával fog kiadni egy klasszikus electro albumot, de még előtte most beköszön a viszonylag régebb óta használt Conforce álnevével is. A Time Delation EP a korábbiakkal egyetemben ismét megmutatja, hogy a szerzőnek miért van szüksége ilyen sok művésznévre. Míg az előbbieken írt zenék többnyire az electro/ambient/dub világaiban ismertek, addig a Conforce név főleg a hagyományosabb techno körökben divatos. A négyszámos kiadványon a B1 az igazi húzótrekk (Last Anthem), sodró lendületű neonoir cyberpunk téma. A többi kicsit kísérletibb hangvételű, tehát nem feltétlen a tánctérnek szólnak – a Nomad igazán kiemelkedő még.

Sabina Plamenova a 2000-es évek második felében a dubstep hullámmal érkezett, és Subeena néven lett valamennyire ismert a modern elektronikában. Írt zenét, amiben Jamie Woon énekelt neki, és volt egy-két kifejezetten ügyes húzása, de 2010 vége óta mégsem adott ki semmi újat. Ennek az oka mostanában lett ismert: elege lett a modern basszusvezérelt zenékből, és önmaga megújulásán elmélkedett. Nemrég Alis álnéven jelent meg új ep-je, az Azymuth: hangzásban kicsit retrós, szintiben eléggé kellemes, a vokál klasszikus hangulatot áraszt magából. Nincsenek túlgondolva a számok, öt perc körül van mind, stílusilag pedig valahol a diszkó, house és electro körül egyensúlyoznak, jócskán hivatkozva a nyolcvanas évek tengerentúli klubvilágára. A három újdonság mellett meglepetésre – és nagy örömömre – feltűnik D’Marc Cantu egy remixszel, és most sem hibáz.

Sokan mondják, hogy a dubstepnek érdemben már nincs tovább, de azért szerencsére még mindig vannak előadók, akik rácáfolnak erre. A Keysound kiadó Beneath zseniális duplája után ismét egy új előadót mutat be Wen személyében, akinek a Commotion EP-je minden, csak nem unalmas. Sötét, középtempós törtütemek, Trim szaggatott közreműködésével. Az egész nagyon jól illik a Keysound komor hangzásvilágába, ráadásul a ritmikákban pezsdítő frisseség van.

Monyáról egyelőre csak annyit tudni, hogy nő és az utóbbi időkben előszeretettel játsszák sokan a zenéit, amik végre elkezdenek megjelenni is. Az első, Somatics című száma igazi döngölős techno, amiben nem sok minden történik, de pont ettől jó a végeredmény. A folytatásban pedig impozáns remixerek következnek: Steve Stoll (ex-KMFDM) állandó visszhangokkal még jobban felerősíti a veretést, Bas Mooy ipari hangokkal egészíti ki az alapötletet, Joseph McGeechan pedig megtöri az ütemet és savval önti agyon az egészet.

Az Indigo Aera kiadó nem nagyon hívta fel magára eddig a figyelmet (bár a tavaly őszi Louis Haiman-összeállítás azért mindenképp leellenőrizendő), most azonban egy nagyon erős bakelittel jöttek ki. A Lost Archives I című kiadványuk egy kétszámos válogatás, s bár mindenképpen jót tesz neki az, hogy a főoldalon egy új és elég jó Skudge-szám szerepel, az igazán fontos mégis az, hogy a hátlapra felkerült a Think Twice a Different Worldtől. Ez Takasi Nakajima és Claude Young közös projektje volt, és azért írták ezt a számot, hogy felhívják a figyelmet a fukusimai atomerőmű szerencsétlenségre. A zenéből nagy sláger lett (mitagadás, klasszikus detroiti techno), hivatalos megjelenést azonban sosem kapott. Ezt pótolja most az Indigo Aera, és ez a kiadvány így tényleg valami olyan, amit gondolkodás nélkül be kell szerezni, ha lehetőségünk van rá.

Jacob Martin és Matt Lambert az utóbbi két évben töretlenül azon volt, hogy Outboxx-ként ismét izgalmassá tegyék a Bristol house-t, és utólag áttekintve a zenéiket megelőlegezhető nekik az eredményesség. Ráadásul a duó az első nagylemezén dolgozik már, s ebből nyújt ízelítőt a Sunshine Mills című ep, ami megint egy újabb pipa az életműben. A Jaded könnyed vokálos house jó sok szintivel és vastag hangokkal, míg a címadó dal gyorsabb tempója és hipnotizáló zongorája korrekt főidős mosolygás. Az album márciusban érkezik, mindenki írja fel szépen a várólistájára.

Üres sajtóanyaggal küldte ki az Other Heights kiadó a legújabb megjelenését, amit egy Anthony nevű ember jegyez két textúrális technóval. A Freedom From The Tyranny Of Fashion az egyértelmű győztes, az ambient rétegei a legjobb Zooloft-kiadványokat juttatják eszembe, a karcos ritmusa és oszcilloszkóp hangjai pedig a mostani kazettás őrület menő darabjaira reflektálnak. Az a-oldal (The Last True Rebellion) szintén a jellegzetesen olasz, inkább maszkulin hangzás irányába tekint, meggyőző lendülettel robogva nyolc percen át. 300 darabra limitált kiadványról van szó, úgyhogy érdemes sietni, ha beleszerettünk!

A portugál Soniculture kiadó első Confidential-megjelenése az ősz elején meglepő sikert aratott, ezért a vártnál hamarabb érkezik a második. A koncepció szerint a bakeliten semmilyen információt nem helyeznek el a szerzőről és számcímek sincsenek, csak a zene marad önnön magában. Az új, háromszámos összeállítás nem vall szégyent: az a-oldal groovy technójára egy hipnotizáló, már-már gyilkos szeletelés a válasz a b-oldalon, végezetül pedig kapunk egy korrekt savas levezetést is. Epic!