A Shaddock kiadóé az elmúlt két hét legjobb megjelenése: a Factory AIRE egy bizonyos Jeremy Berman nevű Los Angeles-i szerző álneve, akinek a most kiadott, B.O.Y. című zenéje mindent visz. Diszkó, ami visszarepít a nyolcvanas évek legszebb pillanataiba, a kiállása csodálatos, a szintijeiben pedig ott van az a sci-fis elvágyódás, amivel mindig meg lehet venni kilóra. S akkor a remixekről még nem beszéltem: DJ Stingray, Atom TM és Auxon, akik kivétel nélkül semmit nem vettek el az eredetiből, hanem csak átültették a saját világukba. Csillagos ötös.

DJ Stingray ugyancsak hallható az Urban Tribe-alteregójával a legújabb Nina Kraviz-megjelenésen is, ami a művész tavaly megjelent albumaihoz ad hozzá két remixet. Az Urban Tribe-verziók az electro/house oldalt erősítik a szerzőre jellemző módon, míg Marcellus Pittman átirata egy mélyebb detroiti absztrakt house.

A svéd Bleakkel erősít a Delsin kiadó március elején, akivel egyre magabiztosabban haladnak a századik megjelenés felé (ez a 97.). Az Origins Of Chaos két felvétele elsősorban a sebességével hengerel, amúgy igencsak hajaz Svédország híres techno exportjára, a Skudge zenéire. Úgy tűnik ez a hangzás náluk a sztenderd forma: különösen a Subject Target című felvétel kellemes, a nanofeelinget kellemesen színesítik a háttérhangok.

A spanyol Attemporal két vadonatúj számmal kiegészítve hozza bakeliten a tavalyi, nagy sikerű Att 3 számukat. Szolíd veretés a tavasszal Budapesten is fellépő Rebekah morcos remixével megtámogatva. A b-oldalon lévő újdonságok (Att 4, Att 4.2) egyfelől minimal-szerű, másfelől zajosabb elképzelésekkel színesítik a kiadványt, ami relatíve ismeretlensége ellenére meglepően kiemelkedő darab.

Akik régebb óta követik a bakelitajánlókat az oldalon, bizonyára tudják, hogy az olasz M_Rec Ltd kiadó mindig is közel állt hozzám, és nagyon szeretem a Grey Series nevű sublabelüket is. Ezen jelent meg nemrég a harmadik kiadvány, amit az alapító Max_M jegyez közösen Ascionnal, és ehhez felvették az Asma álnevet. A Birds egy képzeletbeli soundtrack az azonos című 1968-as rövidfilmhez, ami a szerzők szerint egy szexuális töltöttségű érzelmes techno. Nem lőnek mellé vele. A b-oldalon Silent Servant szállítja a kötelező átiratot, ezt annyira nem érzem át mondjuk, de nem is ez a lényeg.

Új ep-je van Reekónak is. A Passage című négyszámos összeállítás igazi alien techno Luke Slater Planetary Assault Systems-projektjének jól bejáratott pályáján haladva, nem jelenti ez azonban azt, hogy a kiadvány mellőzi az eredetiséget. Mély basszusok és minimalista elgondolások hallhatók végig, majdnem huszonöt percen át: ez az a fajta konceptuális techno, amit sosem lehet megunni.