A New Yorkban élő Logan Takahashi és Nicholas Weiss alakítja a Teengirl Fantasy nevű alakulatot, akikre saját definíciójuk szerint a klasszikus house és techno volt nagy hatással a barkácspunk szellemében. A párosnak augusztus 20-án jelenik meg az új nagylemeze Tracer címmel az R&S színeiben, s ezt vezeti fel most a Motif című kislemez, amint két, kifejezetten baleárikus hangvételű, ugyanakkor izmos négynegyedekkel megtámogatott, napsütéses tánczene hallható, megspékelve a legvégén egy Actress-remixszel. Izgalmas – sőt, fantáziadúsnak – nevezhető a Teengirl Fantasy zenéje, kiváncsian várjuk, hogy a teljes albumon mire lesznek majd képesek, amin egyébként a közreműködők közt megtalálhatjuk Panda Beart, Laurel Halót és Romanthonyt is.

A Futureboogie kiadó első megjelenéseit nagyon szerettem (az egyikről még írásban is megemlékeztem), aztán a későbbi dolgaikban nem fedeztem már fel sok izgalmasat. Az eredetileg bristoli, de jelenleg a svéd Uppsalában élő Ben Jacobs aka Crackazat ezen most változtat: ő jegyzi a kiadó kilencedik megjelenését, és három ötletes, egyszerre finom, de helyenként húzós deep house-t szállít a Tunnel című bakelitjén. Talán a Book On The Beach a kedvencem: aki szerette régen a house-t, de az évek folyamán valamiért kevesebbet figyelt oda rá, abban ez a szám sok kellemes, nosztalgikus emléket idézhet fel a törzsi dobjaival és szép dallamával.

Viszonylag hosszabb szünet után jelentkezik új zenékkel Perc, polgári nevén Alistair Wells. A szerző tavaly kiadott Wicker & Steel albuma jó kritikákat kapott (habár én úgy éreztem, hogy nagyobb a füstje mint a lángja), ezért sok rajongó szerint időszerű volt már bővíteni a diszkográfiát. Az A New Brutality című négyszámos ep nem árul zsákbamacskát, hozza azt, amiben mind a szerző, mind a Perc Trax nevű kiadója jeleskedik: vad, agresszív és sötét technót. Én jobbnak érzem itt az összhatást, mint a tavalyi nagylemezen, sőt, ez a bakelit szerintem kiemelkedően jó. Perc sűrűbben variálja a témákat, és minden elképzelést jól eltalált hosszúságban tár elénk. Ez a videóklip meg ráadásul tökre odaver:

Ennek a gyökeres ellentéte az Apollo chilles hangulatú zenéit bemutató sorozatának legújabb része, amit a grúz fővárosban élő Gacha jegyez. A Remember lehet a nyár legszebb és leghatásosabb chillstepje: elhaló vokálok, melankolikus visszhangok és távolba vágyó gitárok bontakoznak ki egy lazán bólogatható ütemen. Nem lehet megunni. Nem rossz a Bowl című b-oldal sem, ami már nyíltan a UK basshez akar tartozni, kisebb sci-fis beütéssel.

A Rotterdamban élő Benny Rodrigues Alves Fortes Monteiro valószínűleg a neve hosszúságát szerette volna ellenpontozni, amikor felvette a Rod alteregót, és a városra jellemző kemény, minimalista technók írásába kezdett. Mára elég ismertté vált a hangzás szubkultúrájában, így a rajongói bizonyára örülnek, hogy az új HGB / DTC című tizenkettese az egyre nagyobb nevű CLR kiadónál jelenik meg. Ráadásul a zenékre sem lehet panasz, alig pár hangból felépülő, lendületes darabolások, amiket bármikor be lehet vetni még a legelvetemültebb bulikban is. A CLR-nek még mindig sok biztonsági kiadványa van, de amikor kicsit bátrabbak mernek lenni (pl.: Motor, Tommy Four Seven, Lucy And Xhin), akkor mindig remek dolgokra lehet számítani tőlük.

A finn Vladislav Delayre eddig nem volt különösebben jellemző, hogy kislemezekkel kísérletezzen, ezért valamelyest meglepő, hogy egy éven belül már a második jelenik meg tőle. Az Espoo című anyagot a Raster-Noton szállítja, és két, főleg ritmikában és repetitív hangokban gyakran váltakozó felvételt tartalmaz, jól belőve a témákat a szerző tavalyi kvartettes anyaga és a Vantaa-album közé (még utólag belegondolva is érdekes, hogy az előbbi felért a dobogó legalacsonyabb fokára az éves visszatekintésünkben, míg az utóbbiban akkorát csalódtunk, hogy csak na). Mindkét szám jó, állítólag a felvezetői egy újabb albumnak, ami még idén megjelenik.