2012 egyik legváratlanabb húzása Kangding Rayhez kötődik, a Raster-Noton biztos kezű überelektronika művészétől a nyár óta ugyanis meglepően sok sallangmentes techno jelent meg, nem egyszer remixek formájában is. Ez persze rendesen megosztotta a rajongókat, én azonban csak örültem neki, mivel a legutolsó albumán azt éreztem, hogy megérett az idő a váltásra. Ezt a folyamatot koronázza meg a karácsony előtt kiadott The Pentaki Slopes ep, aminek az a-oldala helyenként még az agyasabb megoldásokat keresi, a hátoldalon viszont a South személyében már egy hibát meg nem engedő, vibráló, misztikus és lenyűgöző techno leledzik. Vétek kihagyni.

Az utóbbi hetek másik favoritja egyértelműen Low Jack. S írnék róla többet is, ha lehetne, de egyelőre nem tudni szinte semmit róla (maximum annyit, hogy állítólag olasz nemzetiségű), ráadásul ez még csak nem is promóciós húzás, mert nem hype-olja senki. Egyszerűen ő ezt az utat járja most – remélhetőleg azért hamar változtat rajta, mert a nemsokára érkező második bakelitje, a Free Pyjamas EP olyan kool house, amilyet rég hallottam utoljára. Egyrészt zajos sávok és zúgó dobritmusok teszik bele a keményet a zenékbe, másrészt azonban ebbe hol belefér egy r&b-s vokál, hol éteri magasságokba emelkedik a dobogás. Komoly holmi, néha ijesztő pimaszsággal súrolva a tökéletest.

Tizenötödik kiadványát ünnepli az M_Rec Ltd, és nagyon jó érzés hallani, hogy ez a kis kiadó továbbra is remekül csinálja azt, amit 2009-ben kezdett el: tánctérre optimalizált, jó techno zenéket ad ki. A mallorcai NX1 párosa jegyzi az új, MR címre keresztelt anyagot – nekik a tavalyi év jelentette az áttörést, saját kiadójuk mellett a Semanticán és a Modularzon is megjelentek. Nincs miért aggódni most sem, a négy vadonatúj szám meglehetősen mélyre merül, miközben narrációnak meghagyják az alkotók az epikus hangképeket. A végeredmény sötétből megy világosba, sokszor kifejezetten groovy és felhőtlen.

A japán Ducerey Ada Nexino az utóbbi hónapokban már felhívta magára a figyelmet egy elég jó osztott-bakelittel, most pedig teljes erőből támad az új, Par Recordings-nak dedikált gyűjtemény (Experiments In Disappearence), amin rögtön négy számot oszt meg velünk. Nehéz, izzadt technók ezek, amikben basszusok formájában jelentkező puszta erő sokszor elnyom minden mást. Vannak tört és egyenes részek egyaránt, az utóbbiak talán még nagyobb kárt is okoznak. Erős megjelenés, garantáltan el lehet lenni vele a következőig.

Ma Spaventi neve nem biztos, hogy elsőre ismerős lesz, de ha azt mondom, hogy ő az egyik fele a Crystal Maze-nek, és benne van a R-A-G-ben is, akkor könnyen tudni lehet, hogy érdemes odafigyelni rá, hiszen az utóbbi időkben kivételes munkákban vett részt. Az első igazi szóló megjelenése a most érkező The Jungle / Insanity, melyben mindkétszer deep house-t szállít. Az előbbiben visszhangzó cinek és egy kellemes cirkuláló gép-melódia van végig főszerepben (a dobok elsőosztályúak!), míg az utóbbi a címének megfelelően közelebb van az őrülethez, noha megtévesztően higgadtan indul. Aztán idővel felbomlik az egyensúly, eltolódnak az arányok, sok lesz a zajból és a melódia is a bolondját járatja velünk. Klasszikus M>O>S Deep vinyl!

Marcel Dettmann nem bízza a véletlenre: évi ~3 bakelittel magabiztosan jelentkezik, és a rajongóinak rendszerint nem okoz csalódást. Ezt az évet gyorsan kezdi, már a második héten beköszön egy duplával a 50Weaponsnél. A Linux / Ellipse magabiztosan hozza a sztenderd színvonalat – ez nem az a nyers és kemény felütés, amivel az Ostguton operál, hanem az a simább, bugisabb vonal, amit már valamivel több mint egy évvel ezelőtt eljátszott ennél a kiadónál. Nekem a b-oldal az erősebb.