A 2010-es Great Western Laymen című albuma után a skót Rudi Zygadlo viszonylagos pihenőre vonult (közben viszont fellépett egyszer nálunk, amiről készítettünk videót), most azonban már terjednek a hírek, miszerint ősszel érkezik a skót művész második nagylemeze. Ezt hivatott felvezetni a Melpomene-kislemez, ami a Planet Mu hagyományaitól eltérően egy 7″-es bakelit formájában érkezett. Mindkét felvétel csodálatos, hallható bennük az a romantikus kamarazene, amiért szeretjük Zygadlót (vagy éppen a These New Puritanst), és kifejezetten jól bolondítja meg ezeket modern basszusritmikákkal. A címadó szám nálunk a nyerő – az alábbi videóklipje is zseniális -, de érdemes leellenőrizni a b-oldalt is.

Meglepő újdonsággal jelentkezik Kangding Ray: a tudományos-kísérleti zenéiről elhíresült producer eddig inkább az absztraktabb, intelligensebb downtempo megoldásokról volt ismert, így most bizonyára sokan rácsodálkoznak arra, hogy a Monad XI című négyszámos digitális ep-je voltaképpen kemény, majdnem zakatolós technókat tartalmaz. Jól áll azonban ez a változás neki: a védjegyeként ismert tudományos hangvétel ezúttal sem hiányzik, a kontextusnak viszont rendkívül jót tett ez a merész kísérlet. A Monad-sorozat egyébként a Stroboscopic Artefacts digital only kísérleti techno szériája, és közel egy év kihagyás után jelenik most meg ez az új rész, többen aggódtak is már, hogy lehet nem lesz több epizódja.

A német Andy Vaz a 2000-es évek elején a minimal és tech-house irányzatok egyik megbízható alakja volt, aztán ahogy teltek s múltak az idők, úgy írt egyre több deep house zenét is, napjainkban pedig már ezek vannak nála főszerepben. Ő volt a felelős a Delsin kiadó idén rajtolt deep house sorozatának a negyedik részéért, s Don’t Loose Your Mind címmel egy vokálos és egy dubos verziót szállít. Aki szereti a stílust, a soulos elemeket és a szaxofont, annak valószínűleg be fog jönni ez a kiadvány.

Az egykori Instra:mental tagjaként ismertté vált Jon Convex (polgári nevén Damon Kirkham) hamarosan megjelenteti az első szólólemezét, az Idorut. A gyűjtemény bakeliten három felvonásban jelenik meg limitált példányszámban. Az biztos, hogy sokakat meg fog lepni a szerző a munkájával: néhol vokálos és kifejezetten popos, máskor nagyon technós végeredmények születtek, közös bennük azonban, hogy mindkét véglet valahol a kései kilencvenes éveknek próbál emléket állítani (hallottam nemrég olyat is, hogy Convex a dj szettjeiben is erre törekszik mostanság, de állítólag nem túl jó eredménnyel). Meglepő album így az Idoru, személy szerint részeiben találok jó zenéket, teljes egészében nehezebb. Kiváncsi leszek majd a fogadtatására.

Szüntelenül érkeznek a Sonarpilot remix ep-k: a napokban megjelent hatodik darabon Brendon Moeller a főszereplő, a kiadvány végén pedig Jonny Miller található. A June Dub című felvétel újraértelmezése volt ezúttal a cél, és nagy örömömre Moeller nem vallott szégyent (páran talán emlékeztek, hogy a májusi nagylemezét elég nagy csalódásként éltem meg). Csodálatos dubtechno az eredeti felvétel szép melódiájának a meghagyásával. Könnyed nyári téma tengerpart mellé. A többi is rendben van, de ez toronymagasan kiemelkedik.

Leon Vynehall a soron következő ManMakeMusic-bakelit elkövetője. A fiatal producer Gold Language című anyaga főként egy zongorás kiállásra és egy folyamatosan ismétlődő szövegre épít. Ezeket emeli ki és helyezi még jobban fókuszba a Gang Colours Remix, amiben jobban kifejtésre kerülnek a témák és a törtütem miatt valahogy jobban a helyén van minden. A kiadványt a Don’t Know Why című house felvétel zárja, érdekes ellenpontot adva az első két zenének.