A Balaton Sound harmadik napját őszintén szólva nem értettem már akkor sem, amikor bő egy héttel korábban összeállítottam az itinert. Hogy lehet, hogy egyetlen zenekar sem érdekel az Orbitalon kívül a nagyszínpadról. Hogy lehet, hogy a többi helyen olyan érdektlen vagy ezerszer hallott formációk lépnek fel, hogy úgy kelljen döntenem, ez a nap márpedig tényleg a masszív enyészet, az unalmas zenékre való unalmas táncolás és a mindenféle ételek megevése jegyében fog eltelni? A válaszra nem jöttem rá, de legalább átéltem, milyen is az, amikor az ember gondtalanul, felszabadultan bulizik és örül a Balatonpart, a naplemente és mindenféle Sound nyújtotta giccses fesztiválklisék örömeinek.
Délelőtt azért még gondoltam, teszek egy próbát, és ráveszem a szervezetemet, hogy szedje össze magát, és menjünk ki megnézni a Bomb the Jazzes barátokat, elvégre egy jó kis laza hiphop mindenképp rendbeteszi az embert, legyen akármilyen fáradt vagy kedvtelen. Így is lett, lassan poroszkálva, szigorúan vízet és mindenféle leveket kortyolgatva néztem meg, milyen ügyes Johnny Drama, Suhaid és Vázsonyi János. Egyikükhöz még egy kedves külföldi is odaugrott, és a kezébe csapva azt mondta, “jó volt a szetted, haver!” Így büszkén és örömmel mondhattam, hogy estig elég is ennyi a fesztiválból. Az ember ilyenkor egyen, és mivel az idő is engedi, napozzon, pihenjen, ha már itt a Balaton, és készüljön az estére.
Kyoto Jazz Massive
Ám a program érdektelensége miatt ez a készülődés, relaxálás kissé elhúzódott, és míg mások viccből Hamvai P. G. meg ilyen hülyeségekre mentek, én inkább csak az utolsó pillanatban csapódtam be a Kyoto Jazz Massive koncertre. Az előzetes elégedetlenségem, amit e nappal szemben formáltam, most sem zökkent ki, ugyanis a középszerűen ható chilles nujazz fordulatszáma nem kimondottan szinkronizált a fesztiváli léttel. Kétségkívül nívós zene, de jóval inkább csendes-ülős kategória.
Kései érkezésem eztán sem bántam meg, mert körbejárva egyszerűen semmi, de semmi sem érdekelt. Persze, volt megannyi magyar fellépő, akiket minden héten bárhol máshol is megnézhetek. Ott volt például a Žagar, ami ugyan lekötött, de nem éreztem benne az újdonságot vagy egzotikus feszt kiszerelést. A nagyszínpadon délután a szentendrei Brains tanyázott, ami tudom, hogy jó, és egyre jobb, de könyörgöm, míg első nap egy Nouvelle Vague-gal vasárnap pedig majd a Röyksoppal lehet alapozni a tízórás nagy eseményre, akkor ez mégis érdekes logisztika szombatra, amikor a legtöbben adják a fejüket bulizásra.
Orbital
Így aztán nem volt mit tenni, muszáj voltam folytatni a borozást a Hilltopnál, majd a második koktél után máris jobb kedvvel futottam az Orbitalra, ami ha nem is hasonlítható egy Underworld vagy Kraftwerk élményéhez, valamint a kelleténél talán kicsit hangosabbra sikeredett, mégis egy dögös szeletelést eredményezett. Azt vettem észre, hogy kényszeresen bólogatva hagyom el a helyszínt, és megyek vissza az újabb municiókért a Borudvarba.
Később ugyanilyen fejrázással döntöttem el, hogy én aztán nem ténfergek mindenféle Anima meg Rodney Hunter és Naughty Norakon, hanem megyek és vállalom a céltalan bulit a Heinekenben. Elvégre fesztivál van, és kell egy ilyen nap is, amikor nem aggódik az ember, helyette hunyorítva szemlézi a Pesti Est különkiadást, hogy miről marad le, boldogan ugrál az ezredszer hallott béna slágerekre, és ráér másnap visszatérni a szigorú programtervezethez.
Korábban a Kultblogon:
- Balaton Sound 2009: második nap
- Balaton Sound 2009: első nap
- Korábbi Balaton Sound hírek, beszámolók
Link: