Tavaly majdhogynem napra pontosan ilyenkor látogatott az A38-ra Beans az Antipop Consortium többi tagjával, akikkel olyan bulit csapott, hogy ihaj. Az mc-t némi közelharc után mikrofonvégre is sikerült kapnunk pár perc erejéig, ami alatt egyaránt szórt ránk elgondolkodtatóan érdekes és lehengerlően vicces válaszokat is. A legemlékezetesebb pillanatok azok voltak, amikor arról kérdeztük, miért oszlott fel az APC: “Cause they hated me.” És vajon miért dolgoznak újra együtt: “Cause they like me now.” Köszöntük az interjút!

Ezen kellemes emlékek után tehát még nagyobb volt az öröm, amikor először kiszivárogtak a hírek arról, hogy Beans 2011 februárjában új szólóalbummal fog jelentkezni. Az End It All végső tracklistjét és a közreműködők névsorát egészen a kiadás előtti hetekig titokban tudták tartani a készítők, így jó ütemben érték az ingerek a zenei hormonokat: már csak néhányat kellett aludnunk, hogy arcba kaphassuk az absztrakt hip-hop egyik ászának új munkáit olyan featekkel, mint Four Tet, Clark, a TV On The Radio egyik tagja, vagy Sam Fogarino az Interpolból. Ilyenkor persze akaratlanul hatalmába keríti az a rossz érzés a rutinos zenehallgatót, hogy erről a megelőlegezett magas lóról lehet majd jókorát esni, és csupán az év egyik nagy csalódásaként fog megmaradni az album… NOT!

Akik ismerik az mc absztrakt verselési technikáját, azoknak nem fogok sok újat mondani azzal, hogy mást sem fognak az End It All bő félórája alatt hallani, mint végeláthatatlan szóképeket és szabálytalan rímképleteket, amik aztán bármiféle racionális indokot nélkülözve valahogy mégis összeállnak eggyé a verzék végére. A játékidő egyébként elég karcsú annak fényében, hogy 13 track pörög le ennyi idő alatt, így erről a lemezről is megállapítható, hogy követi az elmúlt évek underground hip-hopjában uralkodó trendet, miszerint a felesleges duplázások, elhúzások és in-/outro-k lecsupaszításával három perc alatt tartják a szerzők a számokat. Az instrumentálok szemszögéből a sok virtuozitás közepette néhány konstans elemet lehet fellelni: a zenék az átlagosnál erősebb beatekkel és basszusokkal bírnak, míg legtöbbjük pattogó synth játékkal kergeti a hallgatót a jó értelemben vett őrületbe.

A producerek nem estek abba a hibába, amibe sok újhiphopos forma szokott, és nem toltak egyszeri megőrülésre oké, Nintendo-hangzás-szerű ütemeket Beans alá, hanem a megannyi prüntyögés ellenére kifejezetten mély és otthon is hallgatható lemezt hoztak össze. A zeneszerzők felé tanúsított nyitottsággal ellentétben emberünk rohadt önző, amikor arra terelődik a kérdés, hogy megosztja-e a mikrofont másokkal: az egyetlen közreműködő Tunde Adebimpe, a TV On The Radio énekese, aki a Mellow You Out című, üde kísérleti rock hangulatú második single-be segít be.

Beans – Mellow You Out (ft. Tunde Adebimpe)

Ezen kívül egyetlen egy mikrofon van csak bekapcsolva széles e vidéken, amit semmi pénzért nem enged ki a kezei közül Beans. Ez az ő show-ja, 33 percig csak rajta van a reflektorfény, és még a leghíresebb ismerőseit is egy pillanat alatt visszazavarja a háttérbe, ha csak apró ellenséges behatolásokat is észlel a színpad elején. Az End It All a kreativitás, a lényegretörő lendület és a szexi arrogancia olvasztótégelye, ami egy újabb nyomatékot tesz arra a már jó ideje élő megállapításra, hogy Beans-t képtelenség nem a “kurva jó” jelzővel illetni. Lehet-e mást mondani olyasvalakire, aki még az Interpol dobosából is kipréselt egy jól működő hip-hop beatet?