Az utóbbi pár hónapban rengeteg bakelittel foglalkoztunk, ugyanis egy ideje jobban felkeltik az érdeklődésünket, sőt, megesik olykor, hogy egy-egy albumnál is kíváncsibbak vagyunk valamely kiadó két-három felvételt tartalmazó legújabb fekete korongjára. Úgy gondoltuk azonban, hogy ezekről a kiadványokról mostantól inkább összegyűjtve, párhetes időközönként számolunk be nektek, semmint, hogy egyesével elszórva írjunk róluk. Vagyis feltámasztjuk a tavaly már két epizódot megért Beatfeed rovatot, és a jövőben különféle kategóriák szerint mutatjuk be nektek azokat az elektronikus zenéket, amiket a legizgalmasabbnak találunk.

Első körben hat darab techno/house stílusú megjelenést szedtünk össze nektek, ezek pörögtek a főhadiszálláson a legtöbbet az utóbbi hetekben.

Lone – Echolations (R&S)

Az Echolations rossz hír Lone rajongóinak, és jó hír azoknak, akik különösebben nem kedvelték az eddigi munkásságát. Ezúttal nincs sem idm, sem absztrakt tánczene, viszont van szűk fél órában hat darab hibátlan Detroit techno, amik a néhai Drexciya ambient partjain lustálkodnak. Gyönyörű természeti képekkel (Dolphin, Approaching Rainbow, Blossom Quarter) és futurisztikus témákkal (Coreshine Voodoo, Explorers, Rapid Racer) mutatkozik be a szerző egy új közönségnek, és alighanem mindenki hálás ezért. Az Echolations így rendkívül bíztató, maradhatna Lone ezen a vonalon a jövőben is.

Coefficient – Field Transitions (M_Rec Ltd)

A brit Coefficient extrém módon rajonghat Robert Hoodért, legalábbis az új ep-jén végig a minimaltechno teremtője előtt tiszteleg. A Scale Invariant Spectrum nagyszerű laboratróiumi techno, az ütemek és a drámai rendezés Jeff Millsre emlékeztet, miközben a sodró, robosztus ütem egyértelműen Hood korai kiadványaira jellemző. Az ep másik oldalán található Vacuum Instabilityben fontosabb, hogy mi történik a háttérben, így hosszabb időre szóló felfedeznivaló a felvétel, ami hangulatában az Omega paranoidabb részeit idézi. Ennek a Michaelangelo remixe sokat már nem tesz hozzá a kiadványhoz, bár a dobjai némi európai jelleget kölcsönöznek.

Om Unit – The Timps (Civil Music)

Igazi detroiti hangulatú electróval jelentkezik Om Unit a legújabb négyszámos ep-jén, ami hangulatában és tervezésében leginkább az újkori Model 500-zenékkel vethető össze. A címadó szám futurisztikus utánérzésű funk téma analóg bass line-okkal, a törtütem ráadásul félúton kiegyenesedik. Az alternatív verziója még technósabb, előtérbe helyezve a modernebb detroiti kompozíciókat. A kiadvány másik, Prawn Cocktail című száma ezzel szemben lassabb és hangsúlyosabb benne a szintetizátor, de a közepénél az előzőhöz hasonló fordulatot vesz. A remixet szállító Salva a melódiát meghagyta, és csak az ütemmel variált helyesen.

Expander – The Waggler / The Wiggler (Soniculture)

Nem indul figyelemfelkeltően a Soniculture kiadó főnökének az új megjelenése, de lassan, minden egyes perc elteltével egyre jobban a hatalmába kerítheti a hallgatót. A Waggler nem az a kifejezetten sötét techno, pár árnyalattal világosabb és könnyedebb az irama is, mindazonáltal hipnotikus, maszkulin darab. A spanyol Tadeo remixe a korai minimalista hangesztétikát kölcsönzi Detroitból egy gyorsabb felütéssel, míg a b-oldalon lévő The Wiggler egy repetitív vonós szólammal és gépiesebb hangzással formálja a számot nem csak dinamikusabbá, de súlyosabbá is.

VA – 61 Center Returning Vol. 4 (Time To Express)

Peter Van Hoesen Donato Dozzyval karöltve prezentál új számot a Time To Express kiadójának a negyedik tematikus válogatásán. A Dock címet viselő felvétel igazi sötét, tudományos techno, hipnotikus visszhangjai és háttérzörejei félelmetesen pszichedelikus hangulatot kölcsönöznek kilenc perc után. A b-oldalon egy Lucy-remix található, Van Hoesen tavalyi albumáról vette át a Defense Against The Selfet. Mit mondhatunk: az olasz művész ezúttal sem hibázott. Gyors ütemeken folyton ismétlődő sci-fis hangokkal teremt idegen, ipari atmoszférát.

Mikael Stavöstrand & Cesare vs. Disorder – La Plaisir (Clink)

A Los Angeles-i Mikael Stavöstrand és a berlini Cesare Marchese a kollaborációjuk januári debütálását követően ismét két remekművel jelentkezik, ezúttal a Clink kiadónál. A főoldal tízperces zenéje Ricardo Villalobos legjobb pillanatait felidézve halad egy monoton minimaltechno ütemen, egzotikus dobhangmintákkal, francia vokállal és egy kései zongorával kiegészülve, a háttérben olykor furcsa effektek kíséretében. A bakelit hátoldalán lévő nyolcperces Massive Attack (acid-edit) a címéből adódóan egy savasabb darab, soulos vokálrészletekkel és több bugival. Az ellentétek kifejezetten jól vonzzák egymást.