A Los Angeles-i Brainfeeder kiadó már az indulásakor felhívta magára a figyelmet Ras G albumával, az azóta eltelt két évben pedig sikeresen tágította ki több kiváló művész segítségével ezt az univerzumot. Érdekes módon a kollektívát irányító Flying Lotus mind a mai napig távol marad a szerzői munkától és csak a menedzseléssel foglalkozik, de lehet, hogy éppen ennek köszönhetően lett napjaink egyik legizgalmasabb és legmeghatározóbb absztrakt hiphop kiadója a Brainfeederből. Tehetségkutatás tekintetében egyedül Kode9 Hyperdubjával lehet egy szinten említeni, ráadásul minden esetben ügyesen kerüli el azt a csapdát, hogy kétszer ugyanazzal jelentkezzen. Álmos chillwave-ekkel kevert gyönyörűséges hangképek, meghitt, de veszélyekkel leselkedő ambient textúrák és afrikai törzsi előadásmódban megszólaló jazz plusz techno szerkezetek egyaránt találhatóak a kiadó katalógusában, és akkor még nem is említettük azokat az ígéretes nagylemezeket, amik még idén várhatóak (de például Austin Peraltáról már írtunk).

Összegyűjtöttük a kiadó idei megjelenéseit, mindegyiket jó sokszor meghallgattuk, és elmondjuk, hogy mit gondolunk róluk. Aki többet szeretne megtudni a szerzőkről és a bakelitek fizikai tulajdonságáról, azoknak a januári előrejelzésünket ajánljuk.

Matthewdavid – International

A még mindig aktuálisnak tekinthető chillwave-láz találkozik lassabb ritmusokkal és gyönyörködtető hangkollázsokkal ezen a négyszámos ep-n, ami nem köti le annyira a figyelmet, mint a fiatal művész bemutatkozó albuma, de étvágygerjesztőnek tökéletes. Joggal feltételezhető ezért, hogy az International ep az Outmind nagylemez b-oldalait tartalmazza: kisebb ötletek rövidke gyűjteménye, amit a kiadó helyesen nem hagy kárba veszni. A Motion Trouble a tizenegy perces összeállítás legjobb pillanata, a hangok és az ütemek izgalmas variációja jól prezentálja Matthewdavid tehetségét.

Jeremiah Jae – Rappayamatantra

Öreg hangmintákkal, köztük zseniális, jazzes dobszólókkal és afrikai törzsi motívumokkal tette egyedülállóvá Jeremiah Jae a bemutatkozó ep-jét, ami ugyan a valóságban hiphop, de a munkamódszere miatt sok hasonlóságot mutat a hauntology-mozgalom kiadványaival. Olyan számokban, mint a Kings Bop, inkább a jazz számít egyeduralkodónak (de a bluesos gitárszólója is hatásos), míg a $easons és a Raw Tape$ már a jelenkori Los Angeles alternatív újsulis hiphopját képviseli. Az összhatás így lenyűgöző, nyolc szám huszonhárom percben, ráadásul a végén a Stones Passage a maga ősi, kántálásos technójával képes még egy nagyot csavarni.

Mono/Poly – Manifestations

G-funkkal indítja Charles E. Dickerson a Manifestationst, azonban a folytatás szempontjából ez éppen annyira megtévesztő, mint a záró Vibrations (Alternate) primitív wobblerei. A hatperces Forest Dark a gyűjtemény igazi gyöngyszeme; súlyos beatekre épülnek fel kényelmesen és bontakoznak ki a felvezető másodpercek lusta szintis témái, félúton pedig egy olyan félelmetes ambient erdőbe kalandozik el a szám, ahol véletlenszerűen akár egy kiránduló Ben Frosttal is összefuthatunk. Van más is a továbbiakban: a Glow városi hiphop vágyakozással tele a szépség iránt, a társai pedig élvezetes ujjgyakorlatok random ritmusképletekkel.

TOKiMONSTA – Creature Dreams

Márciusban TOKiMONSTA azt mondta, hogy nem szeretné, ha a Brainfeeder női oldalaként skatulyáznák be őt az emberek, mindazonáltal a Creature Dreams nem fog rajta segíteni, ha valóban kényelmetlennek érzi ezt a szerepkört. A közel félórás gyűjtemény meghitt absztrakt hiphopok együttese, a Fallen Arches és Bright Shadows című számokat hallgatva Erik Satie nagy inspirációs forrás lehetett. Hatásosak a vokálos, szexi downtempós elképzelések is (különösen a Little Pleasures), úgyhogy a művésznő újragondolhatná, hogy mit akar a kiadónál – nagyon jól helytáll érzéki nőként.