Dan M & James Braun – Hardache (Jackoff)

Nehéz eldönteni, hogy melyik számot szeressük leginkább eme dán párosnak a bemutatkozó bakelitjén, ugyanis mind a három más és más szempontból nyújt kiemelkedőt. Az eredeti felvétel középtempós sötét house, amiben kiállások sorozatával épülnek fel egymásra a komor rétegek és húzós cinek. A bristoli October teljesít remixelői szolgálatot az a-oldal második felén, és becsületesen hozza városa jellegzetes, borús dub rétegeit, vastag ködfátyolba borítva a négynegyedeket. A kiadvány másik felén a berlini Joel Alter elképzelése található: sietős ambient techno a korai The Sight Below-zenék mentén haladva, mámoros meghittséget teremtve.

Masomenos & Adil Hiani – Casablanca (Cosmo)

Marokkói tradícionális zenészek kísérik guembrin és darbukán a párizsi Masomenos tagjait, akik Adil Hianival kiegészülve bő harminc percben improvizálnak villalobosi technót. Érződik, hogy a számokat élőben rögzítették, és utólag már nem nyúltak hozzájuk: hosszúak, sokszor egymást keresik bennük a zenészek, és várni kell a történésekre. Ettől lesz azonban rettentően izgalmas a Casablanca, ami így a technót modern közvetítési csatornaként használja fel történelmi messzeségekbe nyúló üzenetek sugározására. Erős és elgondolkodtató megjelenés, amit a nagy ritkán felbukkanó minimaljazzes vonásai még karakteresebbé tesznek.

Brawther – Do It Yourself (Secretsundaze)

A vasárnapi afterpartik egyik legjobb szervezőcsapataként működő brit Secretsundaze a fennállásának tízéves évfordulóját egy olyan bakelitsorozattal ünnepli, ami feltörekvő tehetségek legjobb zenéire fókuszál. Elsőként egy Brawther nevű művészt köszönhethetünk, és a Spaceman Funk (Deep Club Mix)-et hallgatva érthető is, hogy miért ezzel nyit a társulat: lusta, hátradőlős bárhouse, ami egy ismert vokálhangmintával flörtöl. A Do It Yourself ezzel szemben már mozgalmasabb, de csak annyira, hogy rendeljünk még egy kört. A hátoldalon az egyik idei kedvencünk, George FitzGerald értelmezi újra az első zenét urbánus garage keretek közt.

Andy Mac – Everytime / Asteroid Belts (Punch Drunk)

A kiváló dubstep megjelenéseiről ismert Punch Drunk ezúttal egy house felé kacsintó koronggal jelentkezik, ráadásul ezzel egyetemben egy új szerzőt is a szárnyai alá vesz. Andy Mac Everytime című zenéje egy ideje hallható már több lemezlovas szettjében is, a kiadóra sokszor jellemző csábító vokálhangok bolondítják meg a táncra invitáló kényelmes, funkos ritmusát. Viszont mégsem ez, hanem a társa az igazi nyertes, ami bár ugyanarra a receptre épül, a hipnotikusságának köszönhetően mégis sokkal hatásosabb. Kahn bemutatkozása után ismét egy nagyszerű debütálásnak lehetünk fültanúi. Még több ilyet kérnénk, ha lehet.

Quenum – Bubble Gum (Crosstown Rebels)

Egy meglepően vicces és könnyed tech-house zenével kezdi meg 2011-et a svájci Philippe Quenum. A Cadenza kiadó alapítója a Woman Talk About Woman című számával megmásíthatatlanul kijelöli a bakelit irányát, és majdnem nyolc percen át valóban azt hallhatjuk egy véget érni nem akaró monológból, hogy hogyan vélekednek a nők egymásról. Lazák az afrikai dobok és a funkys hullámok is hatásosan áramlanak a felvételből, így a második oldal címadó darabja már nehezen érvényesül a maga monotonabb, lassabban kifejtős hangvételével. Rajongóknak ajánlott az utóbbi zenével indítani a kiadványt, klasszikus Quenum.

VA – Panorama Bar 03: Vinyl Exclusives (Ostgut Ton)

Prosumer hiába nyűgözött le minket rengeteg kiváló zenével a Panorama Bar 03-on, mi Steffi exkluzívjába annyira beleszerettünk, hogy a többivel már nem is foglalkozunk (bizony, év zenéje-kategóriás darabról van szó). Így aztán mondhatjuk, hogy az exkluzívokat kigyűjtő bakeliten mind Soundstore szintis house-a, mind Hune örökzöld elemekre építő vokálos-zongorás témája jó, a 90-es évek alterpopját tánctérre helyező Sadness mellett nem tudunk érdemben odafigyelni rájuk. Ez az egy szám önmagában elvinné az egész bakelitet a hátán, ezért nem is bánnánk Crimson, ha az év további részében te is rengeteget játszanád.