Shackleton – Deadman (Honest Jon’s)

Az “everyone starts from point one” kijelentés igen közhelyes, elég azonban betenni alá egy komplex technoritmust törzsi dobjátékkal, és még akkor is élvezni fogjuk, ha már kántálásszerűen ismétlődik. Shackleton a háttérben még visító drone-okat is fokoz minden tizenhatod után, így az egyszerű mondanivalót elgondolkodtató csomagolásban kapjuk. A másik oldalon Kevin Martin remixel a King Midas Sounddal, és megint megteremti a tökéletes huszonegyedik századi triphopot. A vége így öt percnyi elkeseredettség egy rozsdás világ éterében, ahol Kiki Hitomi vokálja egy nagyon mélyről jövő segélykiáltás elhaló visszhangjaként rezonál.

Shackleton – Fireworks (Honest Jon’s)

Távoli turbinák csendes felpörgésétől és sugárhajtóművek halk duruzsulásától futurisztikus a Fireworks, Shackleton másik bakelitjének a címadó témája. A német T++ szétesett dubokkal és erősebb basszusokkal alkot maradandót az eredeti felvételhez képest jóval lassabb átiratában. Az Undeadman az előző kiadvány megfordítása több ipari hanggal és egy ijesztő zongoraszólóval félúton. A kortárs magasművészetben is elismert hangokat komponáló Mordant Music szállítja hozzá a remixet, meglehetősen sok hangmintát káoszba szórva, a dubos ütemet pedig egy egyszerű és talán oda nem illő basszusgitár berregéssel kiegészítve.

Milyoo – Kazaduon (Saigon)

A Kentucky államból érkező Tommy Wilson bemutatkozó ep-je sok tekintetben hasonlít a Sepalcure munkásságára, de jóval több egyszerű másolásnál. Gyönyörködtető chillout-képek és légies hangfoszlányok töltik ki mind a négy felvételt, amik stílusukat tekintve lehetnek house (Kazaduon), triphoppal fűszerezett oldskool chillout (Takedown), okosabb hiphop ripityára törött hangmintákkal (Box Of Tapes) és hagyományosabb downtempo is (Phonix). Wilson szeret játszadozni a vokáltémákkal, minden számban ezeket variálja, effektezi, trükközi. A Kazaduon emlékezetes gyűjtemény lehet később is, James Blake remixelése után egy újabb kiváló munka.

Zomby – Natalia’s Song (4AD)

Zomby leigazolása az alterrock kiadók közt legendásnak számító 4AD-hez nagy port kavart fel idén a dubstep színtéren belül és kívül egyaránt, úgy tűnik azonban, hogy a hardcore-t és garage-t mai modern elektronikus tánczenével keverő producert nagyon megbecsülik az új helyén, és az őszi albumot beharangozó Natalia’s Song már egy külön bakelitmegjelenést is megért. Ez az egyetlen zene található a korongon: Burial sötét és fesztelen ritmusának, a kilencvenes évek trance-es elszállásainak és a popközeli rnb zenék szexi vokáljának hármas találkozásáról van szó, meglehetősen parketthimnuszszerű végeredménnyel, azonnal többet akarva.

Slugabed – Moonbeam Rider (Ninja Tune)

Gregory Feldwick aka Slugabed egy meglehetősen masszív anyaggal debütál a Ninjánál. A Moonbeam Rider öt felvétele több oldaláról is bemutatja a művész fémes-neonos hangzásvilágát, így például a címadó téma még a megszokott hiphopos szerkezetekkel szolgál, később azonban a technóba is belekóstolunk (Tomorrow Morning) és még egy rövid funkys jammelésnek is fültanúi lehetünk (Nu Krak Swing). A kiadvány legjobb pillanata a Heck Flex, amiben nagyon elnyújtott, már-már kéjes szintik flörtölnek lazán hivalkodó beatekkel, félúton pedig egy stadionjellegű, kezeket magasba emelő epikus kiállás van.