Sigha – Sigha (Hotflush)

A brit James Shaw (aka Sigha) érdekes módon a kortárs dubstepben élvonalbelinek számító Hotflush pártfogoltjaként lett világszerte elismert, holott a törtütemekhez nem sok köze volt az elmúlt két évben. Az ötödik hotflushos bakelitjén sem borul a papírforma: Shaw négy címnélküli technóval brillírozik huszonöt percben, megközelítve olykor azt a magasságot és acélos összetételt, ami a kilencvenes évek úttörőit jellemezte. A német hangzás mellett van egy kitekintés Robert Hood és az X-102 irányába is, zárásként pedig egy vészterhesen búgó drone kompozíció található.

Sigha – The Politics Of Dying (Our Circula Sound)

A saját kiadóján sem okoz meglepetést Sigha, dinamikus és fémes hangkörnyezetben robogtatja az erős basszusokból felépülő ritmusát. Az igazán lenyűgöző hangokat azonban ezúttal a remixerek szállítják a hátoldalon: az Over The Edge-re reflektáló titokzatos Shifted halkan működő gigászi gépeket kelt életre, és hoz futószalagszerűen repetitív működésbe, a címadó felvételt újraalkotó James Ruskin pedig az ütem megtörésével és szuggesztív hangjaival kelt sodró, hipnotikus hangulatot. A végeredmény így klasszikus űrtechno a javából, sallangok és elhasznált klisék nélkül.

Andrés Zacco / Franco Cinelli – The Secret Mission (Greener)

Az argentin Greener kiadó két kellemesen sejtelmes technóval nyitja a nyarat. Andrés Zacco After That című felvétele energikus darab, kövér basszusokra és visszafogott elektronikára épül, majd valamikor féltáv után egy olyan ambient téma helyezkedik el ezen, amit a kiadó a tavaszi válogatásán is zseniálisan mutatott be. A b-oldalon Franco Cinellitől a Pattern 02 igazi minimaltechno, töredezett jazzdobjátékkal és egyre felerősődő beatekkel. Minél hangosabban szól, annál nagyobb hatást fejt ki.

Emptyset – Altogether Lost Remixes (CLR)

Ben Klock és Ripperton remixeli az Emptyset legújabb művét, amihez a mostani Underground Resistance egyik tagja, Cornelis Harris adta a hangját. Klock saját magához mérten szolid ütemekkel dolgozott szűk hét percben, de még az átirat viszonylagos puritánsága is igazi nagyságot sejttet az alkotóban. Ripperton műve epikusabb, és ezáltal talán maradandóbb: a hosszú, egyre fokozottabb felvezetése Harris költőiségében teljesedik ki, felelevenítve a kilencvenes évek korszakos detroiti ikonjait.

Shifted – Control (Mote Evolver)

Shifted az új bakelitjén még tudományosabb hangvételben tárja elénk a hangzását, mint eddig. A Structure bonyolult minimal üteme mögötti ambient fuvallatok leginkább Monolake 2000 körüli zenéire emlékeztetnek, a végeredmény teljes mértékben egyenértékű. A Drifting Over a brit techno hagyományait tiszteli, Regis és Surgeon nyomdokain haladva. A Resurface és a Control ezzel szemben már berlinesebb: előbbi a Basic Channel és Chain Reaction előtt hajt fejet, utóbbi pedig a modern német gondolkodók eszközeit használja. Elképesztő megjelenés.

Speedy J – Shoegaze (Electric Deluxe)

Már egy ideje nem szokás sokat várni Speedy J-től, az egykori holland techno legenda azonban most olyat villant, amire oda kell figyelni. A Shoegaze című négyszámos ep közel negyvenöt perc kemény zakatolás, és a saját, Tool című verzió faragatlansága és nyers kaszabolása mellett Edit Select Dub remixe is kiváló. Dinamikus, eseményektől hemzsegő felvételekkel van így dolgunk, amik bizakodásra adhatnak okot Speedy J-t illetően.

Handahófi Tíoni – Handahófi 001 (Handahófi-Tíoni Musik)

A magát Handahófi Tíoninak nevező ismeretlen izlandi szerző pont olyan hideg zenékkel jelentkezik, amiket elképzelhetünk a lakhelye hallatán. Az első oldalon gejzírekből feltörő mély hangok és erős basszusok gondoskodnak arról, hogy jó időre belénk álljon a frász, a másik oldalon pedig ambient és drone rétegek fagyasztják meg a hangulatot. Az előadóról eddig semmit nem lehetett tudni, és ez a kiadvány sem vezet közelebb hozzá, de az biztos, hogy mostantól komolyan kell venni, és ajánlatos lesni minden megjelenését.