Az idei utolsó hagyományos Beatfeed-összeállításunk dubstep, house és Detroit techno bakelitekről szól, szokás szerint zömmel feltörekvő, vagy bemutatkozó nevekkel. Őket szerettük novemberben.
Jack Dixon & Robin Card – Running Man / Muted (ManMakeMusic)
A két tősgyökeres londoni művész egy barátságos és meleg hangokkal teli ep-vel jelentkezik a nemrég indult ManMakeMusic-on, egyre jobban meghatározva ezáltal a kiadó irányvonalát. A Running Man soulba hajló férfivokál részletei és garage-ba ívelő house-os ritmusképlete tradícionális jelleggel ruházza fel a zenét, ezzel szemben a Muted a klasszikusabb törtütemek világát idézi fel. Kevin McPhee remixelői szerepben zárja a lemezt; az a-oldalra írt hagyományos négynegyede és zongoratémája kellemesen konzervatív hatású.
Cessa – Nameless / Flow (Missing Link Sounds)
A Nameless / Flow a hatodik bakelitje már a Cessa duójának, és minden egyes megjelenéssel egyre mélyebbre utazhatunk a világukba. Az első felvételben vannak funky groove-ok, szétcsúszott hangeffektek és jókora 2-step utánérzés, a folytatás pedig jellemzően dubos és hipnotikus, egy lassú főtémával és apró darabokra szeletelt vokálokkal. Az Amalgamation Of Soundz-gyökerek továbbra is jól érezhetőek, a végeredmény időutazás egy letűnt kor romantikájába.
Zhou – I Remain / Noboru (Punch Drunk)
Az idei évben végzett tevékenységének megfelelően a Punch Drunk ismét egy újoncot mutat be, és zárja le 2011-et. A bristoli Zhou a Young Echo kollektívából érkezik, és jóban van például Kahnnal. A bemutatkozása ennek ellenére meglepően sötét: az I Remain ijesztő és sötét dub-túra, folyamatosan robajló beatek felett. A Noboru pedig igencsak kísérleti: halk dark ambient, ami pont attól feszültségteljes, mert sosem hallani egy pillanatra sem rendesen, hogy éppen mi történik és miről maradunk le.
Darling Farah – Division (Civil Music)
A nyári zseniális Exxy után itt az új Darling Farah tizenkétinches, ismét négy felvétellel. Az összhatás talán nem annyira aprólékos, mint a legutolsó alkalommal, de a hangzás sokkal határozottabb. Húzós detroiti technók kaptak helyet főleg, az énekhangok ismét okosan variáltak, a Grace-ben például ezeknek az elrendezése a posztdubstepben hallható dolgokat idézik fel. A kiadvány legvégén van is egy ilyen zene (Model), büszkén haladva a Mount Kimbie nyomdokain. Darling Farah-ra érdemes odafigyelni.
Om Unit – Transport (Civil Music)
Misztikus távol-keleti hangok és egy okos törtütem vezeti fel Om Unit új ep-jét, és ezek a hozzávalók nagyjából meg is határozzák, hogy mit kapunk négy számon keresztül. A szerző bátrabban flörtöl a dubsteppel, mint valaha (érdekesség, hogy mind a címadó számban, mind a Cold Worldben egyszerűbb törtütemekből érkezik a modernitásba), mellette egy kicsit bűvészkedik a négynegyedekkel (An Eternal Way), és van egy electrósabb megoldás is (Vibrations), amiért az előző 12″-ét is imádtuk – ráadásul ebben 808 State-et samplerez.