2012 első Beatfeedjében a Kultblog Isuval és Crimsonnal közösen mutatja be az előző hónap legjobb lemezeit. A továbbiakban rövid ismertetőt is olvashattok a megújult tartalomról – reményeink szerint mostantól hónapról hónapra neves dj-k közreműködésével fog jelentkezni a rovat.
Több mint két hónappal ezelőtt volt az utolsó Beatfeed, s eme hosszú kihagyás oka nem csak annak tudható be, hogy jöttek az ünnepek és egy új év kezdődött, aminek az elején rendszerint kevés érdekes dolog történik, hanem azért is, mert a sorozat folyamatos fejlődésén dolgoztunk. Ezúttal viszont nem a külsőségekben kell keresni a változást, hanem a tartalomban: mivel mind bakelitgyűjtő emberek vagyunk, ezért idővel elkerülhetetlennek tűnt, hogy ne vegyük fel a kapcsolatot az ország két legismertebb lemezterjesztőjével, és kitaláljunk valamiféle együttműködést. Hiszünk a bakelitben, és nem titkoltan szeretnénk, ha tudnánk segíteni mind az Akt Records, mind a Deep munkáját. Ennek eredményeként szerény személyem csak egy ajánlóval jelentkezik most, a többi anyagot két kedvenc lemezlovasunk, Crimson és Isu mutatja be!
Ugyancsak célunk, hogy nektek is lehetőséget biztosítsunk arra, hogy ha valami felkeltette az érdeklődéseteket, és esetleg be szeretnétek szerezni, akkor ezt megtehessétek. Ezt elősegítve minden írás után elhelyeztünk egy megrendelés linket, ami az adott webshop vonatkozó oldalára vezet. Ne feledjétek: ha esetleg valami nincs még raktáron, vagy épp elfogyott, akkor nincs más dolgotok, mint felvenni velük a kapcsolatot, és biztosan hoznak nektek a kívánt megjelenésekből. Nagyjából ez a lényeg, s mivel nem célom tovább nyújtani ezt az amúgy is elég hosszú bevezetést, következzenek a kedvenc bakelitjeink januárból:
Claro Intelecto – Second Blood (Delsin)
A Warehouse-bakelitek relatív középszerűsége és a 2008-as Metanarrative album meglehetős ötlettelensége után Mark Stewart aka Claro Intelecto úgy tűnik, hogy ismét önmagára talált. Voltak ennek már előjelei korábban is (gondolok ekkor a Chadderton és New Life kislemezekre), hamarosan azonban végre valami nagyobb dolog is érkezik: egy új album. Ebből nyújt ízelítőt a Second Blood, ami egy roppant mód szofisztikált és mérnöki pontossággal kiszámolt techno hármas. A címadó felvételben a sebesség már-már downtempói lassúságot ér el, egy kényelmes melódia bukkan fel minden egyes percben, miközben széthúzott és lelassított hangminták játszadoznak a hallgató elméjével. A Heart ugyanerre a koncepcióra épül, de már a dub techno világában. Ha ez bejött először, akkor most már kényeztetve érezhetjük magunkat: ráérős tempóban, szép hangok közepette építkezik Stewart rétegről rétegre, elképesztően precíz, de mégis laza végeredményt alkotva. Az utolsóként felvonuló Voyeurism eltekint az eddigiektől, klasszikus b-oldal szerepet kölcsönözve magának. Noha légiesen könnyed, hipnotikus hangmintákból ezúttal sincs hiány, a zene már középtempón száguld a hetedik perc vége felé. Ha olyan lesz az áprilisban érkező Reform Club című album, mint ez a kislemez, akkor ez év egyik legjobb techno megjelenése bizonyára megvan. // Velkei Zoltán //
Helium Robots – Jarza (Running Back)
Az elmúlt pár évben az obskúrus státuszt fokozatosan maga mögött hagyó Running Back kiadó mára az egyik legizgalmasabb német műhellyé nőtte ki magát. A legújabb korongon az a-oldalon az angol Helium Robots duójának két száma, míg a túloldalon a Jarza című track Theo Parrish-verziói kaptak helyet. Az eredetiek leginkább a Factory Records világát és annak proto-electro, 80s disco és balearic ízeit idézik, a másodikat pedig, mintha még a Metro Area műhelyéből ellesett praktikákkal is trenírozták volna. Hasonlóan melankolikus hangulat, de lényegesen robotikusabb, ridegebb kivitelezésben. Sokak szerint a lényeg a b-oldalon van, hiszen a detroiti legenda, maga Theo Parrish vette kezelésbe a címadó szerzeményt. Az első változat ugyan még egyértelműen tartalmazza az eredeti megkapó szintifutamát, ám jóval betegebb, vészjóslóbb formában, amit az irtózatosan kövér mélyek és az ellenállhatatlanul menetelő lábdobok csak felerősítenek. Feloldozást a kettes átdolgozás sem ad, itt már a teljesen lecsupaszított, valódi repetitív Theo-hangulat uralkodik: katatón, fojtogató vibrálás, vághatatlan füst és sötétség. Félelmetesen erős lemez! // crimson //
Helium Robots – Jarza (Theo Parrish Translations 2)
Svreca – Obscur. Final (Semantica)
A spanyol Enrique Mena eddigi leghíresebb tette a Semantica kiadó megalapítása volt, ami immáron hatodik éve számít az ország legjobb techno outletjének. Közel ötven megjelenés után felvonultak már nála a világ nagyjai (Vladislav Delay, Jimmy Edgar, Inigo Kennedy) és helyi tehetségek egyaránt (DJ F, Arcanoid, Sowing Paranoia). Az ötödik év sikeres és kiadványokban gazdag megünneplése után Mena egy saját válogatással nyitja 2012-t; a kiadvány az Obscur című sorozatának a záró része. Ezek a bakelitek jobbára ep-nél komolyabb, de albumként még nem kezelhető számok gyűjteménye volt minden esetben, kiegészítve egy-két remixszel. Ez az epizód is hasonló koncepciót követ, ellenben most az átiratok vannak többségben. Regis egy rövid ambient darabbal nyitja a sort, a továbbiakban pedig Orph, a Silent Servant és Skirt is hallható, hol kísérleti, hol izomtechnós, hol zajos eredményekkel. Érdemes tanulmányozni az új számokat is: a Narratif az idegenszerű rádióhullámaival jól fogja meg azt az intergalaktikus techno hangzást, ami Madridban épp a reneszánszát éli, a Post Madrid című indusztriális zárást pedig váratlan, ám érdekes húzás volt egy agresszív hiphopos ritmusra felfűzni. // isu //
I:Cube – Lucifer En Discotheque (Versatile)
I:Cube története már évekkel ezelőtt visszavonhatatlanul összefonódott a tavaly tizenötödik születésnapját ünneplő párizsi Versatile kiadóéval. A jubileumi év záróakkordja volt az idén áprilisban megjelenő, negyedik albumát beharangozó Lucifer En Discotheque című tizenkettese. Kocka úr jó ideje meggyőzően kerüli el az önismétlés csapdáit, nem aktuális stílusok, trendek meglovagolásával igyekszik kitűnni a mezőnyből, hanem lefutottnak hitt stílusokat hoz formába, aktuális hangzásokat fordít ki magukból, vagy éppen fúziós megoldásokkal emeli színvonalukat. Erre újfent tökéletes példa legújabb megjelenése is, amin a nyitóoldalt birtokló, izzadságban tocsogó, viccesen fenyegető atmoszférájú Transpirationben a kilencvenes évek NYC house-a, és a középföldi rave-ek eksztatikus világát szabadítja egymásra, anélkül, hogy bármelyiket is piedesztálra emelné. Az eredmény egy masszív peak time bomba, amiben nyilvánvalóak a források, de hivatkozásai mentesek minden dagályosságtól és sematikusságtól. A b-oldalt nyitó Jah Menta időtlen, dub és ambient ihletésű technójában már jóval több a puhaság és a komolyság is, és bár az I:Cube-univerzum ismertebb zugaiban járunk, mégis megfoghatatlanul kísérteties és újszerű élmény hallgatni. A záró, címadó tétel ismét egy bizarr kombináció: a trance-es felütést követő, szinte EBM-be hajló kirohanás fokozatosan lényegül át szurokfekete, groteszk diszkó himnusszá, hogy a kivezető részre pedig már meg sem lepődünk, hogy olyan mintha Arthur Russell és a Sisters Of Mercy közös próbáját hallgatnánk. // crimson //
Dadub – Way To Moksha (Stroboscopic Artefacts)
Az olasz Daniele Antezza és Giovanni Conti alkotta Dadub kettősére tavaly lehetett igazán felfigyelni: a hangzásukban rendkívül hatásosan jelentkezik az a misztikus hangulat, ami a tudományos-fantasztikus és fantázia témák kedvelőinek bearanyozta az életét. A nemrég megjelent Way To Moksha című összeállítás kiváló elbánásban részesíti a rajongókat: négy szám huszonöt percben, jóval túllépve ezen kiadványok átlagos hosszát. Ráadásul minőségben is kiemelkedőt nyújtanak az olaszok: a Perseverance hosszú felvezetőjében elhelyezett ősi ambient sávok és a minimalista jellegű, megtört ütem emlékezetes trip valamelyik letűnt kor mai fejjel fel nem fogható csodájába. Az egésznek jót tesz, hogy könnyedén befogadható, a tartalom nem ruházza fel akkora súllyal a zenét, hogy csak a keménymag fogadhassa be. Ezt ismétli meg többféleképpen a Dadub a továbbiakban: a Temptation Of Mayában például a rövidségre helyeződik a hangsúly, egy sodróbb törtütemmel éppen csak bekukkantunk egy új helyre kevesebb mint négy percben, míg a Beyond The Veilben ismét az ambient textúrák hangsúlyosak. // isu //