Szitáló esőtől nedves szövetkabátok a brandenburgi kapu árnyékában: Thomas Fehlmann, a berlin techno-szcéna már ötvenen túl járó ikonja ehhez hasonló zenei tájképeket nyújt át nekünk Gute Luft című, 24H Berlin című dokumentumfilmhez készült konceptalbumán.
Habár jóval egy óra felett van a játékidő, és ebben az egy órában sem az eszeveszett nagy változatosság jellemzi Thomas Fehlmann munkáját, mégis különösen kedves számomra ez a lemez. Utoljára Hauschka Ferndorf című kortárs klasszikus zenei albumával kapcsolatban éreztem azt, hogy esszenciálisan német zenét hallgatok. Ebből az aspektusból nézve a Gute Luft a lokálpatriotizmus legszebb megnyilvánulási formája: a jellegzetes berlini techno-n kívül lágy dub techno és olykor kellemes zongorabetétek gondoskodnak arról, hogy olthatatlan vágyat érezzünk bőrünkön érezni az első mondatban leírt képet.
Habár a zenei részt figyelve nem kell sokat vívódnunk, hova kössük a hallottakat, az összképet mégis uralja a Gute Luft ambientes érzékenysége. Ennek köszönhetően igazi idegnyugtatóként is alkalmazható az olyan daraboknak köszönhetően, mint a sejtelmesen, enigmatikusan cirkulálódó Scheiben. (Jelen sorok írója saját tapasztalatai alapján különösen ajánlja kegyetlenül közeledő szakdolgozat leadási határidők feldolgozására. Működni fog.) Amikor pedig nem ellazít, akkor egy kis városnézős játékra hív az album: nekem ez a Darkspark és a Schwerelos. Városdokumentáció, az útikönyvek szárazsága nélkül, ugyanakkor egyszerű, de nagyszerű hangulatzene egy olyan embertől, aki mindent tud arról, amiről zenéje szól és amivel formába önti számunkra. Négyes.
