A Reason egy már több, mint tizenöt éve létező zenekar, ettől függetlenül csak fesztivál lineup-okban és kisebb-nagyobb klubkoncerteken lehetett találkozni velük. Születtek természetesen demók a hosszú évek során, de most végre kijött egy komplett anyag, a Halcyon Days, és a koherens zenei világot látva, el lehet kezdeni velük komolyan foglalkozni.
Azzal kezdem, ami nálam általában másodlagos egy albumnál, a borítóval: rég láttam “kezdő” zenekaroknál ennyire igényes munkát. Gondolatébresztő, nem csupán illusztráció, önmagában is megállja a helyét, önálló művészeti alkotásként. Volt persze idő felkészülni és átgondolni a Halcyon Days minden aspektusát a megjelenés előtt, hisz évekig érett a zenei anyag.
Rátérve magára a zenére, a negatívumokkal kezdeném. Az elsősorban doom elemekkel operáló Reason esetében a vokált érzem a fő problémának. Dudás Gábor hangja és témái nem rosszak, elviselhetők, de inkább semmilyenek. Akkor jöttem kicsit lázba, amikor egy kis hörgés is vegyült a dallamok közé (mint például a Healer című szám közepén), ezt azonban sajnos csak ritkán és rövid ideig élvezhettem. A másik dolog (bár ez már tényleg egyéni preferencia részemről) , hogy rövidnek érzem az egész anyagot, és magukat a dalokat is egyenként. Nyilván egésznek és teljesnek tervezték és komponálták az alkotók a hat számot, de számomra néha túl hamar csapták le az ív végét.
Általában unom a billentyűsök munkáját ebben a műfajban, itt azonban nagyon finoman, organikusan illeszkedik a dalokba Dmitrij Pronyin játéka, nagyon kellemes meglepetés. A ritmusszekcióról nagy általánosságban azt tudom elmondani, hogy remek. Nem tudok elmenni szó nélkül a ritmusgitáros (Herczeg Lynda) szépsége mellett, ami koncerteken sokat tehet hozzá a vizuális élményhez, különösen, hogy ebben a szcénában nem igazán láttam lány zenészeket. Kovács György basszustémái győztek meg arról, hogy ezt a zenét élőben is hallani kell. Horváth Attila gitárszólói pont annyit nyújtanak, amennyit kell: nem túlozza el, pedig nyilvánvaló, hogy technikában többet tudna még hozni, nem pörgeti túl, inkább beilleszkedik az egészbe. Okosan és hangulatosan játszik, talán ő az, akire a leginkább oda érdemes figyelni a jövőben.
További pozitívum, hogy egy pillanatig sem gondolkoztam azon a Halcyon Days hallgatása közben, hogy vajon mire hasonlít ez a zene, hogy mely hatásokból állt össze a “végtermék”. Vannak kiemelkedő pillanatok, mint például a nyitó dal, a Healer közepe a hörgéssel vagy az October lendületes felütése és lüktető zárlata (itt mondjuk eszembe jutott a Dimmu Borgir illetve az Opeth párhuzam, s persze a gitárt hallgatva Jeff Loomis is). Talán a legkedvesebb mégis a záró, lassabb Relief legvége lett, ami csak úgy, minden különösebb sallang nélkül szép.
Összességében nagyon jól összerakott album a Halcyon Days, egy kifejezetten ígéretes és valóban igényesen megkomponált darab, remélhetőleg egy hosszú sorozat első eleme. Mindenkinek nagyon ajánlom, akit érdekel a doom, dark vonal vagy úgy általában az igazi mai, magyar metál.
Reason – The Healer