Az ember mit sem sejtve berakja az albumot. Közben a Wikipédiát lesi, hogy mit írnak a bandáról, és a jobb szemöldökét felhúzva olvassa, hogy a Boom Boom Satellites egy duó, ami elektronikus zenében utazik, ám elektromos gitárokkal és énekkel is feldobják, hogy végeredményül egy lüktető, rokkos beütésű valamit kapjunk. Rábökök az egyik számra, a zene elindul, a szívem úgy kezd verni, mint három, száz forint alatti energiaital után, éjjel kettőkor. Nem bírom megállni, hogy ne csavarjam feljebb a hangerőt, nem kapok levegőt és majd’ lelök a székről a hangfalakból áradó energia. Ez az a zene, amire egy fesztiválon bulizni szeretnék.
Szándékosan nem írtam a bevezetőben (bár a kép némi hint volt ez ügyben), de hogy egész pontos legyek, a Boom Boom Satellites egy japán duó. Azért nem mondtam, mert sokak viszolyognak a japán zenétől, mondván, megfájdul tőle a fejük, meg amúgy sem értik. Megnyugtatok mindenkit, angolul énekelnek, és egyáltalán nem idegen az európai fülektől az Exposed című, 2007. november végén megjelent album.
Általánosságban az mondható el az anyagról, hogy úgy ragad magával, hogy észre sem veszed. Felemel, ledob, akaratlanul elkezdesz dobolni, akkor veszel levegőt, ha úgy szeretnék. Erre a zenére egyszerűen nem lehet nyugton maradni.
Boom Boom Satellites – Intergalactic
Az énekes jellegzetes hangja viszi az összes számot. Mindegy, hogy épp a duruzsulós gitárokon, a dobokon, vagy az elektronikus prüttyögésen van a hangsúly, a hangulat az énektől mindig jó marad. Az albumra jellemző, hogy remekül fel vannak vezetve a számok, van egy sajátos hullámzása. Lágy számmal kezdenek, amire már-már azt mondanám, hogy lötyögős, egészen eluralkodik rajtam a “beül a kocsiba, ablakot le, bal könyököt ki, és elindulni céltalanul” életérzés. Aztán kapok egy fokkal pörgősebb számot, hogy rájöjjek, egy fesztivál felé autókázom. Hirtelen belecsöppenek a fesztivál sűrűjébe, lelki szemeim előtt bölcsészlányok ugrálnak, ordítják a szöveget, és sikítanak a nyugisabb részeken. A Morning After alatt csak pislogok. Megfogom a telefont, hogy random ismerősöknek elújságolhassam, hogy mennyire jó zenét találtam, mire meglátom a következő szám címét: Shut Up And Explode. Így tettem. A két szavas refrént addig kántálva, amíg volt levegőm, miközben a dobok szétfeszítettek.
Kis pihenő a Bring It On alatt, de nem tart sokáig. Következik az Intergalactic, amit fentebb láthattatok. Ezután kicsit más hangvételt vesz az album. A Six Forty Five alatt szinte rapet hallhatunk az eddig megszokott ének helyett, és a gitárt is gonoszabbra hangolták. De ez csak a kezdet a Fiends industrialos, monoton ritmusához.
Boom Boom Satellites – Easy Action
Most már az album végéhez közeledünk, kissé kimerülten. Az Easy Action a másik szám, amiből már klip is készült. A szemfülesek bizonyára észrevették az animés bevágásokat a videóban. Ez annak köszönhető, hogy az Appleseed és a Vexille soundtracken is helyet kapott a banda. Hogy el ne aludjunk, az Easy Action után egy durva, dobbal cséplős átvezető visz tovább minket, a Get Back In My House című számmal pedig véget ér a lemez – hogy aztán az album ismétlése funkció bekapcsolása miatt újra elinduljon az elejéről.
Imádom, hogy a teljesen változatos zenei hatások ellenére mégis megmarad a banda jellegzetessége a számok során. Maguk a számok pedig iszonyat jól el vannak találva. Az egyedüli, amit bánok velük kapcsolatban, hogy nem hallottam még őket élőben.
Linkek: