Barry Lynn évek óta kisebb-nagyobb rendszerességgel szállítja a fősodortól mindig egy kicsit elütő dubstep lemezeit. Az Arecibo Message című tavalyelőtti kozmikus hangulataival elég emlékezetes tudott maradni, hogy a Dissolve című új munkájára mihamarabb kivessük hálónkat – és jól meglepődjünk.
Boxcutter eddigi ténykedésének legfinomabb basszusmeneteivel adja meg az alaphangot a Dissolve elején, és hamar egyértelmű válik, hogy a legkomolyabb zenei utazásra indul, mióta csak producerként ismerjük. A Panama és a Zabriskie Disco ugyanis – írd és mondd – igazi funky/jungle trackek, valahonnan évtizedekkel ezelőttről idekeveredve, fülledt és szexi hangulatba merítve a hallgatót. Azonban hangzásukban megvan az a kozmikus feeling, ami az előző Arecibo Message-ben nagyon szimpatikus volt, így kicsit olyan az egész, mintha egy űrlénnyel szexelnénk.
Ekkor még kicsit fennakadt szemöldökkel hallgattam az albumot első kóstolgatásaim alkalmával, azonban már az All Too Heavy jelzi, hogy ez csupán az utazás kezdete, nem az érkezési oldal. A lemezen a lehető legjobb pillanatokban feltűnő Brian Greene vokáljai oldják, kissé poposabb teszik a hangulatot, kissé talán feleslegesnek is tűnik az ezután következő hirtelen váltás. Láthatóan Barry Lynn is beállt abba a sorba, akiket inspirált Ikonika sokat emlegetett tavalyi debütálása, hiszen a Cold War (vs. Ken & Ryu) már címében jelzi, hogy itt bizony jól fognak szórakozni, akiknek a Street Fighter mint fogalom bármit is jelent. A szám a maga középtempós, egyetlen témára különböző klasszikus SF-hangokat ráeffektező stílusában bármennyire is erős váltás, mégis kellemes hallgatni, sőt, a Passerby még tovább mélyíti ennek hangulatát, igaz, már chiptune-utánérzés nélkül.
Itt végre kicsit elmélyül az album, és a Dissolve címadó száma így igazi csillagnézős elektronika tud lenni – az album csúcspontja. És sajnos az igazán emlékezetes számok közül az utolsó is. Míg a lemez elejét már több tucatszor is végigpörgettem, addig a Dissolve második feléről valahogy semmi sem tudott megragadni, bár azt se mondanám, hogy színvonalbeli visszaesésről lenne szó. Egyszerűen csak arról, hogy egy Allele-hez vagy Topsoilhoz hasonló, az IDM és a dubstep peremvidékén létező tracket elhallgat az ember, de nem valószínű, hogy kiemel ebből a kompozícióból.
Az Ufonikban újra kerülő Greene aztán olyan chillout-hangulatba altatja az embert, hogy igazán negatív véleményt nem is tud írni a Dissolve-val kapcsolatban. Egyszerűen csak azt, hogy lehetett volna még jobb is, mert ebben a formájában csak egy izgalmas elektronikus zenei album, amit bátran lehet kóstolásra ajánlani mindenkinek, akit ilyesféle dolgok lázba hoznak. Négyes.
Tracklist:
- Panama
- Zabriskie Disco
- All Too Heavy feat. Brian Greene
- Cold War vs. Ken & Ryu
- Passerby
- TV Troubles
- The Dissolve feat. Brian Greene
- Moon Pupils
- Factory Setting
- Allele
- Topsoil
- Little Smoke vs. Kab Driver
- Ufonik feat. Brian Greene
Borító:
