Brian Eno ezúttal nem sokat tökölt: alig fél év elteltével itt van újabb kollaborációs albuma, a Drums Between The Bells. Mesélünk egy rövid véleményt, három számot meg is hallgathatsz, és mutatunk fotókat a kiadványról.
Az új Brian Eno lemezre mindjárt az elején furcsán nézhetünk, mikor a kezdő szám (Bless This Space) nu jazzes soundja megcsapja a fülünket. A következő érdekesség akkor jön, mikor nem sokkal később kezdetét veszi a szavalás, mert hogy ez egy spoken word lemez, konkrétabban Rick Holland verseinek találkozása Eno hangmintáival. A házasítás pedig kifejezetten izgalmas ötlet, problémát jelent viszont, hogy a zenei alapok túlzott változatossága már kuszaságot eredményez. A stílusok szerteszét csapongnak az álmos ambient, a csilingelő zongora és az uptempo ütemek között, így a lemez nem érik egy koherens hallgatás-élménnyé. Ami biztos, hogy ezt a korongot ne a háttérbe dobjuk be porszívózás közben, hanem akkor hallgassuk, mikor legalább kicsit fel tudunk szívni a szavakból. Mert költészetként egészen biztosan több értelme van, mint zenei albumként.
A kiadvány csomagolásáról alább látható néhány fotó, amelyeket érdemes nézegetni, mert a Warp a tavalyi Small Craft On A Milk Sea után most is korrekt masnit rakott a dobozra. Persze a stílus nagyon más, és az előző gyönyörű letisztultsága után ez az őrült cikk-cakk nehezebben befogadható, de legalább pont olyan mint a lemez maga.
Hallgatnivalók:
Brian Eno – Bless This Space
Brian Eno – Pour It Out
Brian Eno – Glitch
A többi számmal együtt a teljes lemez meghallgatható a SoundCloudon.
Képek a kiadványról:
