Anglia legvidámabb drum and bass producer duója, a Brookes Brothers kiadta debütáló albumát a nyár első napjaiban, amit jobb híján saját magáról nevezett el. Kritika.
A Brookes Brothers hamisítatlan egyslágeres formációként kezdte pályáját. A 2008-as Tear You Downt minden olyan dzsungelfej a dobhártyaszakadás széléig hallgatta, aki a stílus nem-mészáros oldalára is fogékony; ezt a dalt tényleg nem lehetett nem szeretni. Olyannyira nagyot dobbantott, hogy még az brit dance listát is két hétig vezette, a tesók pedig ügyesen meg is lovagolták a sikerét, járták vele széltébe-hosszába a kontinenst, valamint további klónokkal, akarom mondani hasonló hangzású trackekkel és remixekkel töltötték meg az étert. Befoglaltak maguknak egy kényelmes pontot a térképen: sem keménynek, sem nyálasnak nem nevezhető, visszafogottan csilingelő és korlátlanul rádióbarát zenék lettek a védjegyeik, amelyek valahogy a dnb-sek nagy részénél vagy abszolút szerethetőek, vagy legalább beleférnek, ráadásul új rajongók behúzására is alkalmasak.
Ebben az egypatronos bugyinedvesítő sorozatgyártásban telt el a Brookes Brothers elmúlt három éve. Az óra viszont ketyegett, és egyre inkább új dobbantásért kiáltott. Itt jön a képbe a saját névvel címkézett debütáló album, ami az egyébként keményebb vizeken evező Breakbeat Kaos kiadónál jelent meg. Abból a szempontból abszolút jó az időzítés, hogy noha a Nagy Zene még elevenen él az emlékezetünkben, nincsenek már miatta reflexből egekbe szökő elvárásaink, ugyanakkor érdeklődéssel fordulunk egy Brookes album felé – főleg ha azzal új oldalakról is megismerjük a duót.
A srácok igyekeztek, szó se róla, és első hallásra mértéktartóan is váltják egymást a különböző, mégis védjegyes zenék: a 14 számos lemez első fele inkább tánctérre íródott boldogságos szeleteléseket tartogat, míg a második felében lassabb, klasszikus dnb rollerektől eltérő trackek csendülnek fel. A Tear You Down mellett egy másik régi sikerzenét, a Last Nightot találjuk a korongon, mindkettőt egy kicsit kétezertizenegyesítve. Némileg érthetetlen ez így, mivel egy komolyabb remix új teret nyitott volna meg előttük, így azonban csupán annyi történt, hogy sterilebben szólnak. A lemez zászlóshajója mellettük egyértelműen a rögtön az első sorba pakolt Beautiful, amin a manapság nagyon felkapott Robert Owens énekel. Magával ragadó nyárias cucc, sokat fogjuk még hallani. Mellette azonban sok igazi “ez az!” élményt nem ad az első fél, a napkeltét idéző Souvenir jungle-jén kívül minden elég copypaste-szerű. A korong második fele már sokszínűbb, különböző, marconább stílusokkal próbálják meg vegyíteni a tagok a hangzásukat, mely próbálkozásokból főképp az In Your Eyes film noiros elemekkel tarkított reggae-dubstep hybridje az említésre méltó, a többiek inkább csak trendekhez zárkóznak fel.
A Brookes Brothers erénye és gyengéje is ugyanaz. Semmi markáns gondolat vagy újítás nincsen benne, konzervadagokban borulnak ránk a happy tune-ok, majd egyszer csak jön a meghitt outro, oszt’ jónapot. A zenék egy plasztikus, negédes világot vetítenek elénk, ahol mintha minden szál egy pontba vezetne, mégpedig abba, hogy újra és újra átéljük az album borítójának cyber-romantikáját, annak törékeny gondtalanságával. Kell ilyen is, egynek jó.
Brookes Brothers – In Your Eyes ft. Johnny Osbourne
Tracklist:
- Beautiful (feat Robert Owens)
- Paperchase (feat Danny Byrd)
- Tear You Down
- Souvenir
- Good Burger
- Last Night
- Not Just Yet
- In Your Eyes (feat Johnny Osbourne)
- Warcry
- Corpse Bride
- Snowman
- The Big Blue
- Daybreak (feat Tasha Baxter)
- Outro
Borító:
