Kétségkívül 2007 egyik legjobb lemeze a leeds-i Stateless bemutatkozása. A Chris James (a képen középen) énekes által vezetett csapat életet lehelt a hervadófélben lévő triphopba, sőt, jócskán továbbgondolta azt még több elektronikával és absztrakt hiphoppal. Mivel a kiadvány több kultblog.hu szerző szívéhez is nagyon közel áll, ezért mindent megtettünk, hogy mikrofonvégre kapjuk az alapító Chris James-t, és ez egy csütörtök délután sikerült is, vezetés közben.
kultblog.hu: Milyen körülmények között határozza el magát az ember arra, hogy “oké, holnap alapítok egy bandát, és romantikus, de alapvetően mégis szomorú dalokat fogunk játszani”?
Chris James: Fogalmam sincs. Talán, mert egy romantikus, de alapvetően szomorú ember vagyok?
kultblog.hu: Szomorú ember vagy?
Chris James: Nem. Illetve…, gondolom most elég hülyén nézne ki, ha ezt beismerném, nem?
kultblog.hu: Egy felmérés szerint mi vagyunk az egyik legszomorúbb ország Európában, szóval lehet, hogy megpróbálhatod.
Chris James: Ezt nem is tudtam, de inkább ne beszéljünk erről. Válaszolva az első kérdésedre: már egészen kicsi korom óta a zene a szerelmem. Nyolcévesen kezdtem el gitározni, a szüleim szerint nagyon szenvedélyesen játszottam már akkor is. Az első bandába tizenkét évesen léptem be, és azóta több leeds-i csapatban megfordultam. A Stateless az első saját kezdeményezésem. Daviddel (David Levin, a banda dobosa – flynn) már 1997-ben, tizenhat évesen együtt zenéltem az iskolában egy hiphop csapatban, de az érettségi után mindenki ment a maga útjára: vagy egyetemre, vagy dolgozni. Mi nem akartunk mást, csak zenélni, de végül is pár unalmasabb év következett, míg nem végül megismerkedtünk innen-onnan a többiekkel is, és létrejött a Stateless.
Stateless – Radiokiller (live)
kultblog.hu: Hogyan ültök le dalokat írni?
Chris James: Soha nem ugyanazt a metódust követjük. Van, amikor valami hétköznapi módon kifejezhetetlen dolog ér az életben, és megírom dalszövegként, aztán utólag megkomponáljuk hozzá a zenét. Máskor leülök játszani a gitáromon és Rod kísér zongorán (Rod Buchanan Dunlop, FX + billentyűs – flynn), vagy billentyűn. Van, hogy én zongorázok egyedül a stúdióban. Pár számnál Kidkanevillel (scratcher, elektronika – flynn) keresünk hangmintákat és írjuk az elektronikus zenei alapokat. Az a legfontosabb az egészben, hogy mindig van egy határozott kiindulópontunk, ahonnan elindulunk, és mindig eljutunk valahova, így a dalaink teljesek, készek, befejezettek.
kultblog.hu: Ennek ellenére mégis 2007-ig vártatok, hogy kiadjátok az első lemezeteket, pedig nem egy számotok évek óta kész van. Például a Down Here 2004-es.
Chris James: 2003 végén megkeresett minket a Sony, hogy hallották az egyik demó cédénket, és nagyon szeretnék, ha aláírnánk hozzájuk. Talán egy kicsit mindannyian fiatalok és naívak voltunk ekkor, ezért megegyeztünk velük egy albumra. 2004 közepén, amikor a lemez fele már készen volt, felhívott minket a kiadó újra, hogy ez nekik túlságosan underground, és jó lenne, ha egy kicsit poposabb témákat írnánk, több egyszerű zongorajátékkal. Ez már nem működött a részünkről. Túl könnyű volt, miközben egyáltalán nem önmagunkat adtuk, nem éreztük sikeresnek, amit csinálunk. További fél év szenvedés után végül szakítottunk velük.
kultblog.hu: Mi számodra a siker?
Chris James: Nem is tudom. Sikeresnek érzem magam, amiért megélhetek abból, amit a legjobban szeretek a világon. Sikeresnek érzem magam, mert önmagam lehetek, és olyan őszintén zenélhetek, amilyen őszintén csak tudok. Büszke vagyok a Stateless-re, és mindenre, amit közösen csináltunk. Számomra talán ez a siker.
kultblog.hu: A Sonyval való búcsú után mihez kezdtetek?
Chris James: Eldöntöttük, hogy a jövőben mindenképp egy underground független kiadóhoz szeretnénk tartozni. 2006-ban megkeresett minket a berlini !K7, akikhez aztán alá is írtunk.
kultblog.hu: Milyen velük együtt dolgozni? Nem furcsálljátok, hogy egy olyan labellel vagytok szerződésben, akik főleg elektronikus tánczenéket jelentetnek meg?
Chris James: Nem csak ez volt először furcsa, hanem az is, hogy mi vagyunk az első hagyományos értelemben vett banda a kiadó életében! Ettől független hamar megértettük egymást. Sokszor találkoztunk velük, és jó érzés volt látni, hogy szakértő és zseniális képességű emberek dolgoznak a !K7-ben. Rendkívül nyitottak mindenre! S, mivel ugye a mi zenénk is többnyire elektronikus alapokon nyugszik, ezért nagyon örülünk, hogy Európa egyik legnevesebb független elektronikus zenei kiadójához tartozhatunk.
kultblog.hu: James, a te neveddel már DJ Shadow 2006-os nagylemezén, a The Outsideren is találkoztunk, hiszen két számot közösen írtatok. Milyen érzés volt közel nulla karrierrel a hátad mögött az absztrakt hiphop istenével együtt dolgozni?
Chris James: Két évvel ezelőtt a producerem, Jim (Jim Abyss, legutóbb az új Kasabian és Arctic Monkeys lemezeket producerelte – flynn) elég sok kisebb fellépést tudott elintézni nekünk, és csináltunk ismét pár demó korongot. Elküldtük néhány kiadóhoz, és talán két hónappal később egy kedd reggelen csörgött a telefonom: Jim izgatottan kérdezte, hogy “Na, szerinted kivel beszéltem az előbb? Ki szeretne minden áron veled dolgozni?”, mire én az álmosságtól még csak válaszolni sem tudtam, majd amikor megmondta, hogy DJ Shadow, hirtelen a világ egyik legboldogabb emberének éreztem magamat. Óriási hatással voltak rám a munkái… Alig voltam tizenöt éves, amikor 1996-ban megjelentette az Endtroducing… című albumát, ami azóta is a kedvenc bakelitem, és mindmáig a hatalmában tart. DJ Shadow az egyik példaképem, és elmondhatom, hogy írtam vele két számot. Azt hiszem, akkor tényleg egy álmom vált valóra.
kultblog.hu: Neki hogy tetszett a lemezetek? Terveztek még valamit közösen a jövőben?
Chris James: Azt mondta, hogy a mi albumunk a legjobb, amit az elmúlt pár évben hallott. Megkért, hogy az angliai turnéján mi legyünk az előzenekara. Mindmáig kapcsolatban vagyunk, de eléggé keveset beszélünk. Úgy értem: ő is elfoglalt, én is elfoglalt vagyok, de mindenképp fogunk valamit még csinálni a későbbiekben.
kultblog.hu: Az albumotok hallgatása során sokszor úgy érzem, hogy ez a huszonegyedik századi triphop. Lágy absztrakt hiphop inspirációk, romantikus elektronika és szomorú dalszövegek. Élőben hogyan néz ez ki?
Chris James: A koncerteinken kicsivel több a hiphop, mint a lemezen. Sokszor velünk mc-zett Lateef The Truthspeeker, aki az albumon a This Language-ben közreműködik, illetve Kidkanevil is nagyobb szerephez jut.
kultblog.hu: Mit gondolsz, szerinted ebben az évtizedben miért nincsenek olyan meghatározó ikonok a triphopban, mint a kilencvenes években a Massive Attack, vagy a Portishead?
Chris James: Nekem sokszor olyan érzésem van, hogy a triphop a kilencvenes évek zenéje volt, és ma már a kutyát sem érdekli. Az emberek az elektronikus zenében valamiért egyre kevésbé kedvelik a vokálokat, így tulajdonképpen a triphopnak ebben az évtizedben nincs nagyon létjogosultsága. A ’80-as évek tombol nagyon, de ki tudja: lehet, hogy a következő évtized meg majd pont a ’90-es évekről fog szólni.
Stateless – Bloodstream (acoustic version)
kultblog.hu: Nem okoz néha hátrányt, hogy te férfi vagy, miközben a triphop bandák zöme női énekesekkel dolgozik?
Chris James: Nem, sőt, szerintem ez a sikerünk egyik titka. A legtöbb női triphop énekes nagyon szexi hanggal rendelkezik, és ezért elég nehéz velük szomorú dalokat felénekeltetni, nekünk pedig ez gond nélkül megy. De, hogy téged idézzelek: az általad ikonnak titulált Massive Attack-ben is főleg férfiak énekelnek.
kultblog.hu: Mik a terveitek 2008-ra? Mivel a debütáló lemezeteknek több mint a fele már rég kész volt, ezért számíthatunk egy új albumra az ilyenkor normális 2-3 évnél hamarabb?
Chris James: Igen, mindenképpen! Rengeteg felvétel már most kész van, és az összes dalszövegemet meg szeretném írni legkésőbb január végéig. Ha a kiadó is támogat minket, akkor 2008 vége felé megjelentetnénk a második albumunkat. A stúdiómunkák mellett pedig továbbra is turnézunk.
Linkek: