Hosszú hallgatás után egy Dustedra keresztelt, korábbi kiadatlan zenéket felsorakoztató LP-vel jelentkezett a Commix, a legendás cambridge-i drum & bass duó. Digitális leporolás, vagy ennél több?
Gyakorlatilag azóta szeretnék a Commixról írni, mióta kultblogozom, a srácok viszont egészen eddig a pontig nem adták meg a lehetőséget. Az első itteni cikkem ugyanis 2009 júniusában született, Guy Brewer és George Levings, a mindenféle túlzás nélkül drum & bass legendának számító cambridge-i páros pedig mintha pont attól az időszaktól kezdve váltott volna passzívra. Pedig az évtized közepén úgy diktálták egyszerre rideg és lélekteli zenéikkel a dnb-s trendeket, hogy a fele színtér alig bírta levegővel az utánuk való loholást. Persze ennek a hiátusnak nem egy magyar zeneblogger szívatása volt a fő célja, Guyék többször is nyilatkozták, hogy elegük lett a drum & bass általános viszonyaiból, abból, hogy a legértéktelenebb jumpup zenék kerülnek előtérbe, a nagy kiadók és a sajtó az azokat író arcokat nyomatják, az innovatív témákra pedig ezáltal a közönség is kevésbé fogékony. Majd elkezdtek technot játszani.
Miután éveken keresztül leginkább csak mixeket hallhattak tőlük a rajongók, elég nagy meglepetésként ért mindenkit az a pillanat, amikor a péntek reggeli kávé szürcsölése közben azt láthatták, hogy egy teljes LP hanganyaga került fel a SoundCloud profiljukra, számonként 3 perc körüli vágásban. A Metalheadzen megjelenő lemez a Dusted (Selected works 2003 – 2008) nevet viseli, amit nem is kell imigyen túlmagyarázni: az aranykorszakukból kapunk egy eddig még közzé nem tett, 12 darabos adagot.
Mit is tudhat a Dusted, amit még nem hallottunk? Annyit biztosan, hogy míg az előző lemezük, a kritikailag nagyon sikeres Call To Mind egy tempójában és ritmusképletében is sokoldalú, kísérletezős anyag volt, ez a mostani gyűjtés csak a 170bpm feletti jungle témákra koncentrál, így javarészt a bulikon játszott dalok kerültek rá fel. Néhány kivételtől eltekintve (Everything, Autumn Rides) basszusnehéz zenéket is hallunk, melyek két csoportra oszlanak. A Dusted elejére pakolt számok elég merengők, a Time Has Come, az I Have You, vagy az MFSB is elég tripelősre sikerült amellett, hogy langyosságba egy pillanatig sem csapnak át, köszönhetően a srácok folyamatosan tetten érhető Detroit techno szerelmének. Kiemelkedik ennél a blokknál a nagyon szexi Change On Me, amely remekül házasítja a jazzes foszlányokat az egyik haverom kifejezésével élve “herezuzogtató basszussal”, illetőleg az Untitled Sept 06, melynek egyetlen negatívuma, hogy nem sikerült neki rendes címet adni. A merengős dalok mellett igazi sötét tónusú, inkább a gyomornak, mintsem a szívnek szóló számokat pakolt még a Dustedra Guy és George. Az Envious, a Tracking You és az EXP mind megmutatják azt, mit próbált megannyi producer másolni a Commixtól néhány éve, csekély sikerrel. Süvítő bassline-ok húzzák a dalokat, felettük pattogó jungle alapokkal és egy-egy apró titokzatos, techy sample-lel. Ennél a szakasznál az Audience-nek jár a külön piros. Noha a kedvenc dalok valószínűleg nem az album második feléről fognak kikerülni, még a liquidesebb cuccaikat szeretők számára sem hallgathatatlan ez a rész.
A Dusted megjelenése mindenképpen örvendetes, egyfelől végre jött egy erősebb életjel a Commix háza tájáról, másrészt pedig azért, mert az elvárásoknak megfelelően elég jók és még mindig naprakészek ezek a zenék, és végül is mindegy, hogy pár hónapja, vagy néhány éve íródtak. Ráadásul az album mellé egy olyan ígéret is érkezett, hogy 2012 második felében egy teljesen új számokból álló lemezzel jönnek ki. Legyen úgy, addig elleszünk a Dusteddal. Az LP-t március 5-től lehet megvásárolni.
Tracklist:
- Time Has Come
- Change On Me
- MFSB
- Everything
- Golden
- I Have You
- Untitled Sept ’06
- Tracking You
- Audience
- EXP
- Envious (Original Commix Demo Version)
- Autumn Rides
Borító:
