Na nem mintha ez probléma lenne, bár eleinte szinte minden médium egybehangzó cöccögéssel vette tudomásul, hogy a nu metal és az alternatív rockzene – formátlan műfajok – határán ügyesen egyensúlyozó Deftones arca mennyire necces dologba nyúlt bele. Elvégre a Microsoft Word szimbólumtárát a végletekig kihasználó és zeneileg erősen a hipszter szubkultúrához sorolható witch house-nak legalább annyi jóakarója van, mint amennyien nem bánnák, ha eltűnne – akár a kritika, akár a közönség oldaláról nézve. Ilyen előzmények után nem csoda, hogy például az első ep megjelenésekor az új formációt enyhe éllel bemutató XLR8R magazin és a banda között korrekt pengeváltás zajlott le – pedig a debütálás egy igen jól sikerült ingyenlemez képében realizálódott.

Az EP † öt száma ha nem is volt korszakos megfejtés, 2011 nyarának egy emlékezetes pontja még most is: Chino Moreno mintha ebben a zenekarban vitte volna tovább a 2000-es évek közepén aktív, majd elhallgató másik zenekarát, a Team Sleepet, ami egy igen értékes, bár agyonhallgatott nagylemezt hagyott az utókor számára. Itt persze szó sincs vérmes riffekről vagy blastbeatbe fúló tekerésekből: viszont már az utóbbi három Deftones albumon is feltűntek olyan szintetizátorokkal, kütyükkel felturbózott számok, melyek nem ritkán – Lucky You, Pink Cellphone – az adott kiadvány izgalmasan rendhagyó pillanatait jelentették, kontrasztot nyújtottak a nyers gitárokkal, az ólomsúlyú dobokkal szemben. Ezen a vonalon utazik az EP †† is, bár mintha még nehezebb lenne alkalmazni a witch house kategóriáját.

A nyitó Fron†iert ugyanis simán el tudnám képzelni a legutóbbi Deftones lemez B-oldalán: a refrénben ha nem is megdörrennek, de egyértelműen ott vannak azok a gitárok, melyek harapósságát annyian szeretik az anyazenekar rajongó közül. Az ötszámos lemez legjobb dala, a Prurien† ugyanis egy hibátlan rockballada, se több, se kevesebb, melynek ívét a Crosses mozgatórugója, Chino jellegzetes orgánuma és énekstílusa adja: a kellemes, harmonikus hangulatot egyre fokozva egy katartikus gitárszólóba hajszolják a hallgatót a dal csúcspontján. A †Elepa†hy is inkább a rockzenéhez húz tempóssága és jellege alapján, egyedül az érthetetlen, hogy minek erőltetik ezt az öt trackből álló koncepciót, amikor az előző lemezzel ellentétben itt tök fölöslegesnek, sőt, erőltetettnek tűnik az utolsó két track. A Prurien†-ért elég sokáig hálásak leszünk, viszont egyre inkább kérdés, hogy van-e ebben a formációban egy használható nagylemeznyi ötlet. Ez még nem biztos. (Hármas.)

Crosses – Prurien†

Tracklist:

1. Fron†ier
2. Prurien†
3. †Elepa†hy
4. †Rophys
5. 1987

Borító: