Az utóbbi hónapok egyedülálló énekesnődömpingjében (Adele, Duffy, meg a good ol’ Mrs. Winehouse napi botrányai, mint hab a tortán) egész észrevétlenül búvik meg Lykke Li, a svéd származású wunderkind, és söpri le a felhozatalt – na, ez már az én véleményem, de a másfelé is kedvező médiafogadtatást látva aligha lennék meglepve, ha a Youth Novels majd feltűnne itt-ott az évvégi listákon, amúgy abszolút jogosan. Mi az oka? A tovább után talán kiderül.
A saját nevéből anagramma-módszerrel művésznevet készítő hölgy tipikus svéd produkciót hozott össze a Youth Novels-szel: a kutya sem számított rá, de most itt van, és ahogy figyelem a külföldi és hazai médiumokat, egyre több lelkendező post és cikk születik anyaga kapcsán. Talán annyiből hasonlít ez a pálya a szintén svéd Knife karrierjére, hogy ők is kábé a nulláról érkezve érték el azt, hogy például a Pitchforkmedia a legjobb lemeznek válassza Silent Shout anyagukat a 2006-os évben – lehet utálni és megkérdőjelezni a PF-t általában véve, de az említett lemez valóban az utóbbi évek, ha nem az egész ezreforduló utáni elektronikus zene egyik legegyénibb és leghibátlanabb alkotása.
Lykke Li – Little Bit
Nem véletlenül térek ki ennyire a Knife zenéjére: Lykke Li tudatosan vagy indirekt módon, de hasonló elektronikus zenei alapokkal dolgozik több számában is, a Little Bitben idézi meg legerősebben a svéd páros munkásságát: jellegében egyenes analógia, átszűrve a hölgy néhol kislányos, néhol érettebb hangszínben játszó dalocskáin. Énekstílusa egyébként abszolút kiismerhetetlen, és emiatt sokkal szimpatikusabb mainstreamebb társainál – nagyon úgy érzem többszöri hallgatása után is, hogy a majdani második albumra is maradt még valami kihasználatlan mézmázréteg Lykke Li torkában.
Kicsit talán csapongó is az album, ritka az ilyen, de ezúttal tényleg azt érzem, hogy túl sok ötlet torlódott föl az album készülése során, és ez érthetőség rovására ment kissé: a flamenco-s(!), hátborzongatós This Trumpet után gátlástalan érkezik a totál electroclash Complaint Department, hogy aztán érkezzen a kabaréhangulatú, férfivokálos, tiszta popsláger, a Breaking It Up.
Egyenként gyönyörű szinte az összes dal, de albumként azért van jópár gyógyíthatatlan sebe a Youth Novelsnek. Ezért csak egy négyes, és nem négyötöd. Szép volt, little weird girl.
