Volt egy elhatározásom 2008 elején: igyekszem mindenképpen követni az összes fontos lemezt, és amiről csak lehet, írok a Kultblogon, hogy végre maroknyinál több ember vágja, mi is megy mostanság a kortárs pop és rockzenében, amit szeretnek indie-nek nevezni. Ennek az elhatározásnak az egyik első áldozata volt Devonte Hynes Lightspeed Champion projektje, ami bizony most nagyon megy tőlünk nyugatra, olyannyira, hogy az NME címlapra is tette. Falling Off The Lavender Bridge lemezkritika, avagy a “lássuk-tehát-miért” a tovább után.
Szóval az egész úgy volt, hogy Devonte kiszállván Test Icicles nevű korábbi bandájából, 2007 elején elkezdett dolgozni első albumán a nebraskai Omahában Mike Mogis Saddle Creek-producerrel. A mondatbeli helyszínek és szereplők fontosak, figyeljünk: Nebraska ugyebár elég szép underground és kevésbé underground zenei színtérrel rendelkezik (gondolok itt freakfolk és singer-songwriter vonalra egyaránt, szóval jellegzetes a hely aurája), és Omaha is lényeges, mint a Justin és Conor Oberst által alapított Saddle Creek Records otthona. S akkor el is jutunk már gondolatban a 2007 elején elég szép sajtót kapott és kritikailag is jól fogadott Bright Eyes anyaghoz (emlékeztetőül: Cassadaga), innen meg már sejhető, hogy 
Conor Oberst Bright Eyes-a és Dev Hynes Lightspeed Championja bizony rokonlelkek találkozása.
Előjövök a farbával: nem valami egetrengető újdonság a Falling Off The Lavender Bridge, igen, erre célozgatok. De mégsem húznám le a továbbiakban, mivel nagyon jó kezek rakták össze ezt a produkciót, a legjobb helyen született, a legrelevánsabb emberektől. Vannak ezek a gitáros, régi popos alapok, ceruzával egészen Bob Dylanig visszahúzogathatod a vonalat; jön rá egy réteg jellegzetes férfiének Devonte előadásában; még egy halvány réteg ezekből a totál átszellemült, sámánisztikus freakfolk hangulatokból; plusz a jó öreg vonósok, amiket nehéz megunni, annyira szépek. Mint ahogy Devonte hangja is, a tipikusan “furcsa, de megszokható” kategóriából.
Valahogy így kell, még inkább így is lehet jó albumot csinálni. Belőni egy erős szintet, összeszedni a stílusban legmegfelelőbb embereket, ahogy Dev Hynes tette, és az eredmény varázslatos. Tavaly a Cassadaga, idén a Falling Off… az évnyitó a szép és bensőséges singer-songwriter albumok sorában. Ne hagyjátok ki, ne zavarjon az NME-hype, néha azért ők is benyúlják a tutit.
Lightspeed Champion – Galaxy of the Lost