DJ Krush 1962-ben született Tokióban, és eleinte kevesen hitték volna, hogy valaha is sokra viszi az életben. Szegény körülmények közt nőtt fel, és már az általános iskola felső tagozatában kiderült, hogy a tanulás nem tartozik az erősségei közé. Az iskolapadot gyakran kerülő és csapongó életet élő fiú először a helyi gengszterek közé állt be, később pedig a Yakuza vette a sorai közé. Gyorsan ívelő bűnözőkarrierjének a legjobb barátjával történt szerencsétlenség vetett véget: egy rosszul végződött üzlet során büntetésképp levágták az egyik ujját, amit ő nem bírt elviselni. A húszas éveinek legelején járó DJ Krush így új életet akart kezdeni, és az égiek megsegítették. 1983-ban mutatták be ugyanis Japánban Charlee Ahearn filmjét, a Wild Style-t, ami az amerikai, kiváltképp a new yorki hiphop kultúrát örökítette meg, és ez annyira megtetszett a főszereplőnknek, hogy elhatározta, ő belőle hiphop zenész lesz. Ráadásul már akkor szerelmes volt a dalaira később nagy hatással lévő jazz-be: példaképének Miles Davies-t tekinti, a későbbiekben rengeteget tanult tőle (s ezt aztán meg is hálálta a Reload – The Remix Collection albumán, melyen az illinois-i jazz ikon 1972-es On The Corner longplayeréről remixelt egybe két felvételt).

fotók: zs.gothpunk

DJ Krush világszerte a kilencvenes évek közepén mutatkozott be. Debütáló albuma, a Ronny Jordan-nel (az acid jazz éra egyik kiemelkedő zenészével) készített Bad Brothers rögtön a neves Island Records-on jelent meg, a továbbiakban pedig együtt dolgozott az akkoriban szintén rendkívüli ütemben népszerűvé váló DJ Shadow-val (közös munkájuk eredménye a Lost & Found / Kemuri és az A Whim / 89.9 Megamix bakelitek, illetve a Meiso albumra rögzített Duality című dal). Kiadványaik James Lavelle egykori, mára legendás kiadóján, a triphopot mainstream körökben is elfogadtató Mo’ Wax-on jelentek meg. Miközben pedig DJ Krush Japánban sikert sikerre halmozott a Kemuri Productions DJ-kollektívájával, és később az ezekből páran külön formációt alkotó Ryu-val, gondoskodott az amerikai/európai ismertségéről is olyan emlékezetes lemezekkel, mint a már említett Meiso, a szupersztár-kollaborációktól hemzsegő MiLight, vagy éppen a Ninja Tune-t alapító Coldcut tagjaival készített ColdKrushCuts-cal és a későbbi, teljesen saját Code4109 című DJ mixével.

DJ Krush ft. Angelina Esparza – Aletheuo

Mára DJ Krush diszkográfiája közel tíz szerzői albumból, két remixalbumból és három DJ mixből áll, legutóbb pedig egy életmű-dvd-t jelentetett meg. A pénteki fellépés előtt tartott sajtótájékoztatón sajnálatát fejezte ki, miszerint nem minden rajongójának adatott meg a lehetőség, hogy láthassa őt élőben, továbbá kiemelte, hogy mivel a VHS-korszakból kevés anyaga maradt fent, ezért már elengedhetetlen volt egy egész életutat felölelő, rengeteg koncertfelvétellel és elmélkedéssel ellátott film (filmek) kiadása, hogy megőrizze ezeket az utókor számára. Tőle ez nemcsak nemes gesztus, de egyben régóta várt hiánypótlás is. Elég csak hazánkra gondolni: DJ Krush rengeteg ember zenei ízlésének a fejlődésére hatott; nagyobb rajongótábora van, mint mondjuk bármelyik Ninja Tune zenésznek, és még 2008-ban is képes olyan teltházat csinálni az A38-on, hogy az ember lépni sem tud.

Ráadásul még mindig rengeteg dolog inspirálja, holott már megcsinált mindent, amit ember csak csinálhat. Az új albumának az anyagát japán regények, novellák olvasása, fényképek nézegetése, a rengeteg utazás, új emberekkel való ismerkedés, a gyerekek szeretete (nemrég fiú unokája született, amiért hálás az életnek, mert ő mindig fiúgyermeket szeretett volna, de e helyett két lánya van), valamint örök szerelme, a pecázás határozta meg. Az utóbbi évek pozitív élményei ellenére azonban a munkáira eddig is jellemző sötét hangvétel marad, ugyanis míg szerinte ennyi háború dúl a világban és a szülővárosában gyerekek gyilkolják meg éjjelente a szüleiket, addig minden akarata ellenére sem képes vidám számokat írni. Mindazonáltal újabban sokat gondolkodik a váltáson: most már tisztában van vele, hogy egyszer ő is meg fog halni, ezért ezt a kérdést egyfajta bonyolult útelágazásnak tekinti, de egyelőre még nem tudja, merre haladjon tovább. A hagyományok tisztelete viszont szent dolog nála is – ahogyan egy író felépít egy könyvet, ő is ugyanúgy írta meg a legújabb dalait. Van kezdetük, végük, és valami fontos dologról szólnak, a ritmus tetején a shamisen és enka nevű japán stílusok, hangszerek tradicionális sajátosságaival.

DJ Krush-t manapság nagyon aggasztja a hiphop kultúra helyzete. Japánban már nem lehet eladni semmit az egész országot/világot felemésztő illegális letöltésből adódó probléma miatt, másrészt már nagyon tisztán elkülöníthető az overground és az underground közösség egymástól. Míg az előbbit szerinte csak a materiális javak foglalkoztatják, és a tagjai azért írnak dalokat különösebb mondanivaló nélkül, hogy pénzt, autókat és nőket hajtsanak fel, addig a karakteresebb szereplők valamiféle spirituális tartalommal, üzenettel itatják át a szerzeményeiket, és ő szeretné azt hinni, hogy még mindig ebbe a csoportba tartozik. Kérdésünkre válaszolva elmondta, hogy nem szeretné, ha DJ Kentaro-t mi, európaiak hozzá hasonlítanánk, esetleg a következő DJ Krush-ként tekintenénk rá, de elismerte, hogy mellette ő az egyetlen olyan név a japán hiphopban, aki valóban ismert lett világszerte valaha is.

A közel egyórás sajtótájékoztatót követő live act pedig ennek megfelelően pont olyan volt, amilyennek elképzeltük: rengeteg ember tömött sorokba rendeződve, igazán impozáns vizuál számos kivetítővel, kiváló hangrendszer, a pódiumon pedig éjféltől a szakma mestere. A szinte másodpercre pontosan hatvanperces műsora két részből állt; az első, durván harmincöt percben szóltak főként az új, eddig soha nem hallott anyagok, utánuk pedig jöttek a már jól ismert Krush-klasszikusok.

DJ Krush az A38-on

Szerintem mindenki számára világossá vált, hogy az új album nem a tempójával fogja elnyerni a rajongók tetszését. Kifejezetten lassú, olykor filmzenés élményre utazó, már-már hátradőlős matériák építkeztek egymásra hibátlanul összeillesztve. Én a cyberpunk rajongásommal mindig sci-fis témákat képzelek el ezekre a zenékre (mondjuk ez alapján más is), az új dalok ráadásul még segítették is az élményt. Olykor megvolt a kötelező fémes tónus, az ütemek az egyik pillanatban nagyon gépiesek, a következőben még inkább organikusak voltak, a kiállásokban szerepet kapó hangjátékok pedig kishíján Vangelis-i magasságokba emelkedtek a maguk, japános mivoltukkal (enyhe túlzással élve, nyilván). Nagyon cinematikus volt az egész (ha szabad ilyen csúnyán magyarított kifejezéssel élnem), és nem is éreztük a témát annyira a fülledt tánctéren, mint amennyire mondjuk egy vízipipa füstjétől átitatott hálószoba hűvös hajnali pillanatában lehetne. A lassú fejbólogatás azért megvolt, aki tehette, táncolt is, de az erő hiányzott az egészből. Talán a dalok nem is akartak erősek lenni, de akkor a további live actekre kicsit alakítani kell majd rajtuk. Mindenesetre a hallottak alapján még kiváncsibban várom az új lemezt.

Idővel persze eljutottunk arra a pontra, amikor már muszáj volt táncolnia mindenkinek, és DJ Krush tudta a dolgát: felrakta az Organ Donor pár hangmintáját, amire minden kéz egykettőre a magasba emelkedett, majd jött az Only The Strong Survive, aztán nagy meglepetésemre az A Whim, és még számos régebbi, örökzöld matéria, melyek a vége felé már valamiféle megamix formájában váltották egymást kétpercenként. Az ambientes zárást követően többperces tapsvihar után ráadásul DJ Krush visszajött, és bemutatta az igazi varázslatot is a Drum képében. Ez az öt perc hozta az igazi “ereszdelahajamat”-feelinget, arról nem is beszélve, hogy ekkor lehetett nagyon jól megfigyelni, hogy emberünk mily kiváló tehetséggel és szakértelemmel rendelkezik az eszközei felett. Talán az összhatás nem volt annyira erős, mint négy évvel ezelőtt, de jó volt látni, hogy DJ Krush még negyvenhat éves korában is képes új dolgokkal előállni, és régi énjét – ha csak félóra erejéig is, de – életre kelteni. Erős négyes.

DJ Krush – Drum

Mi pedig főszerkesztőmmel további harminc perc lötyögés után elégedetten távoztunk: nyugodt szívvel jelentjük ki, hogy van miért odafigyelni DJ Krush-ra a jövőben is.

Linkek:

• DJ Krush hivatalos weboldala
• DJ Krush a Wikipedián
• A38