— Zene

— 2008. March 20. 06:32

— Írta: Kalugyer Roland

De mivégre?

Jonathan “Yoni” Wolf érdekes, kultúrák határán álló fickó. Tucatnyi kollaboráció kötődik a nevéhez, elsősorban a félunderground körökben jól csengő, amerikai anticon. kiadó érdekesebb művészeivel, tíz évnyi munka, amely során a zene szivárványszínű spektrumának minden egyes apró árnyalatát megízlelte már. Ezért olyan Why? nevű bandájának friss nagylemeze, az Alopecia, amilyen: érett és okos. Experimentális, azaz tapasztalat központú. Egy sokat látott harmincasokhoz szóló lemez, akiknek még van kedvük egy kis játékhoz.

Ahogyan a lyukas tetőn csorog be a késő esti esővíz, úgy halad az Alopecia: komótosan, kissé unalmasan, de megkapó szépséggel. Kellően szentimentális hangulatban órákon keresztül lehet figyelni, ahogyan egy egész dézsa megtelik a plafonról csöpögő, mésztől és lecsapódott szmogtól zavaros vízzel. Ezen a hangulatíven utazik a Why? új lemeze, némi játékosság általi kontrasztot húzva magára takaróként. Mert kontrasztokból jól áll az Alopecia; nincs összevisszaság, nem érkeznek a nyakunkba percenként változó, összezúzott ritmusok. Összetört hangulatok – ezek vetülnek elénk, mint ripityára tört prizmadarabkák, az album során. A Wolf testvérek, Jonathan és Josiah, valamint Doug McDiarmid szkeptikus harmincasok modorában, szinte spoken word stílusban prezentálják a nagy büdös spleent, ami belengi a dalokat. S milyen gyönyörű spleenben élnek, jóleső fájdalom hallgatni.

Az Alopecia belseje sűrű, telt és nehéz, mint egy túl erőteljes ízű gyümölcs. A Why? tehát ebből a szempontból kiváló albumot hozott össze. Jonathan összzenei merítésű, mondhatni, stílusfüggetlen dalai pedig tökéletesen fordítják le ezt az érzést. Indie, hip-hop, spoken word, elektronika – mindnek valahonnan a gyökeréből van metszve egy kis ízelítő.

És mégsem, mégsem az igazi. Annyira sűrűn, százszázalékos tapasztalati, kitalált az egész, hogy néhány dal már az elején, újabb pár dal pedig a sokadik hallgatás után tökéletes érdektelenné válik. Csúnya, csúnya hullámvölgyek. Ebben a pillanatban pedig összeomlik az album, mint konstrukció. A templom összedől, de a freskók, a falfestmények, a szakrális eszközök ugyanolyan gyönyörűen csillognak ezután is. Háromnegyed.