Meghallgattuk 2011 első elektronikus tánczenei albumait, amik jól előrevetítik az év klubzenei trendjét. Minden régi ismét új.
Megérkeztek az első techno/house lemezek: Isolée, Steffi (fenti képünkön), Frivolous, Wolf + Lamb vs. Soul Clap és társaik. Mostanra már mindegyiket meghallgattam jópárszor, és rendkívül érdekesnek találom, hogy gyakorlatilag kivétel nélkül a stílusok régi szép napjait megidéző témák találhatóak rajtuk. Sőt, a Wolf + Lamb vs. Soul Clap által jegyzett DJ-Kickset kifejezetten úgy reklámozza a !K7, hogy ideje visszahozni a jó öreg house zene szexis vibrálását. A többi kiadvány is időben messzire nyúlik vissza: Steffi a februárban megjelenő Yours & Mine című debütalbumán olykor annyira elképesztő magasságokba emelkedik, hogy akarva-akaratlan is a Mr. Fingers jut eszembe – komoly! -, a kanadai Frivolous pedig újító kísérletek nélkülözésével egyszerűen írt tizenegy kortalan, és mindenekelőtt nagyon jó techno számot.
A Wolf + Lamb és a Soul Clap: egyesült erővel hozzák vissza a kilencvenes évek house-át
Rettentő élvezetes hallgatni ezeket a lemezeket, úgy is, hogy azért mindegyiknek van árnyoldala. Azonban még ennek ellenére is jól leszűrhető a lényeg: minden régi ismét új. Jogosan merülhet fel a kérdés: ez lesz 2011 és a belátható jövő tánczenei trendje? Tényleg véget ért a french electróval induló vérfrissítése a partivilágnak úgy, hogy a két legöregebb stílus visszahódította a táncteret, és most győztesként aranykori pompájukban tündökölnek? Csak erre tudok gondolni, ha a legújabb nagylemezek kivétel nélkül erre engednek következtetni. Ráadásul mások is ezt igazolják: a Fabric például a house zene egyik nagy öregét, Derrick Cartert bízta meg az új rész elkészítésével, a detroiti DJ Rolando pedig új számokon dolgozik, és állítólag neki is e revival hatására jött meg az alkotókedve.
Persze ki tudja, hogy hosszú távon jól járunk-e. A kifejezetten undergroundnak tartott színtéren már pár éve észrevehető ez a folyamat, viszont ezzel, hogy kezdi elérni a kereskedelmi világot is, jó kérdés, hogy mit fog eredményezni a visszatekintés? Elveszítheti-e vajon a techno a szűnni nem akaró, mindig előre az ismeretlenbe jellegű attitűdjét? Maradt még egyáltalán bármi felfedezni való benne?