2005-ben alakultatok, de látszólag csak 2009-ben, az első nagylemezetek megjelenésekor kezdtek a dolgok igazán megszilárdulni körülöttetek. Három évvel később hol tart most a zenekar?

Valóban 2009-ben kezdtük igazán komolyan venni a zenekart, akkor találtuk meg azt az irányt, amit nagyjából ma is követünk. Az első lemez óta sok mindenen átmentünk, rengeteg tapasztalat gyűlt össze, túl vagyunk sok nagyszerű koncerten és nagyon sok új embert ismertünk meg. A lényeg nem változott: azért csináljuk, mert szeretünk zenélni. A második album elkészítésének pedig ugyanolyan lelkesedéssel láttunk neki ősszel, a változás annyi volt, hogy ezúttal sokkal tisztábban láttuk, hogy mit akarunk, és azt hogyan tudjuk jól megvalósítani.

Mennyire bontotta meg a zenekar összképét, hogy közben váltás volt a dob és a basszus poszton? Sikerült könnyen beilleszkedniük, talán akár egyfajta vérfrissítést is jelentett?

Igen, nagy változás, hogy tavaly kicserélődött a ritmusszekció, de egyik tagcsere se ment a zene rovására. Összességében az új lemezen dominánsabbak is a ritmikai részek, mint az elsőn voltak. Kocsis Szilveszter 2011 februárjában került a zenekarba, a váltás nagyon gördülékenyen ment, az új lemez dalainak nagy része is akkoriban született. Galbicsek Dávid nyáron döntött úgy, hogy abbahagyja a zenélést, és mindkét zenekarából kiszállt. Ez nem volt a legkönnyebb időszakunk, de sikerült továbblépni és megtalálni a megfelelő utódot Gál Dániel személyében. Neki sem volt nehéz beilleszkednie, ráadásul engem már régebbről ismert, mert zenéltünk együtt egy másik formációban.

Amikor az első lemezetek megjelenése kapcsán beszélgettünk, bár még egészen friss volt minden, már látszott, hogy itthon és külföldön is jól fogadják. Végül mennyire váltotta be a hozzá fűzött reményeket?

Ahhoz képest, hogy a teljes ismeretlenségből indultunk, csak feltöltöttük a lemezt mp3-ban és elküldtök egy csomó blognak, szerintem beváltotta a hozzá fűzött reményeket, sőt túl is szárnyalta azokat. Az internet adta lehetőségeknek köszönhetően kintről érkeztek az első pozitív visszajelzések, ott nagyobb is ennek az egésznek a kultúrája. Itthon valamivel lassabban terjedt a dolog, nem volt egy mindent elsöprő robbanás, de lassan építkezve egyre többen ismertek meg minket, egyre jobb helyeken és nagyobb nevekkel játszhattunk együtt. A két év alatt szépen beérett. Most már olyan lehetőségek is adottak, amit akkor biztos nem gondoltunk volna.

Sikerült mostanra megtalálnotok egy fix hazai közönséget, akik rendszeresen eljárnak a koncertekre, követik a zenekar alakulását?

Már elmondhatjuk, hogy létezik egy kemény mag, akik a legtöbb koncertünkön ott vannak. Elsősorban Budapesten vannak komolyabb tapasztalataink, sajnos még mindig elég keveset koncertezünk a fővároson kívül, de azért egyre több helyről halljuk, hogy várnak minket, úgyhogy szerintem már vidéken sem éreznénk magunkat egyedül. A legtöbb rajongónkat személyesen is ismerjük, koncertek után szívesen elbeszélgetünk velük. Igyekszünk aktív online kommunikációt folytatni, erre most éppen a Facebook a legalkalmasabb. A lájkolók száma folyamatosan növekszik, azt hiszem 1300 környékén járhatunk most. Szerencsére a kemény mag ott is elég aktív. Hozzászólnak, megosztanak, nyomják a tetsziket folyamatosan.

Hamarosan megjelenik az új nagylemezetek, amin az alap felállás mellett lesznek kóristák, trombita, klarinét. Mennyire maradtatok a korábbi felépítésnél, és mennyire indultatok el új, kísérleti utakon?

Talán jobban ki tudtuk használni az adottságainkat és a lehetőségeinket, ezzel együtt az új lemez talán sokkal árnyaltabb és letisztultabb lett, mint az előző. A plusz hangszerek és a kórus lényegi változást nem hoznak, nem lett tőle kísérleti zene, csak egy-egy hangulatra erősítenek rá. Az irány és a stílus tehát szerintem nem változott, a két új tag persze hozott egy kis új színt és lüktetést a zenébe.

Az előző lemezeteknek megvolt koncepciója a papírhajó motívumával. Mi a helyzet az új anyaggal, ezúttal is van valami egység, ami összefogja?

A címe Hélium, és két főbb motívumot érdemes kiemelni. Az egyik a lemezbemutató plakátján már látható, köldökzsinóron, a felhők felett lebegő csecsemő, a másik meghatározóbb alapmotívum pedig a vidámpark lesz, ami megjelenik a borítón, és az ehhez szorosan, vagy lazán kapcsolódó asszociációk a legtöbb számot átszövik. Az összes grafikát Mesterházy Győző rajzolta az elmúlt hónapokban a velünk való beszélgetések és a zene hallgatása alapján. A szövegekben, a számcímekben, a dallamokban rengeteg utalás van ezekre a képekre. Persze a zenekaron belül is változik, hogy kinek mit mondanak a dallamok, mit jelentenek ezek a képek. A közönségnek viszont a világért se szeretnénk megmondani, hogy mit kell gondolnia, miközben a zenénket hallgatja.

Szoktátok mondani, hogy a zenekart hat olyan zenész alkotja, akiknek az ízlése sokban egyezik, de sokban el is tér. Dalszerzésnél mennyire van konszenzus?

Általában egy dal egy személyhez köthető, és kész számkezdeményeket szoktunk levinni próbára, Gergő is kész szöveggel és énekdallammal szokott érkezni. A zenét ezután a zenekar a saját képére formálja, a végére, hol gyorsabban, hol lassabban, de mindig kialakul a közös álláspont. Persze az is előfordul, hogy egy bizonyos számot nem rakunk inkább össze. Volt olyan, ami már első próbán működött, de volt, amit többször átgyúrtunk, és végül csak a stúdióban véglegesedett. Az előző lemez munkálataihoz képest még változás, hogy mostanra Marci mellett Gergő és én is aktívabbak lettünk.

Az első lemez után azt mondtátok, hogy a későbbiekben is maradtok az önállóságnál és az ingyenes megjelenésnél. Tartjátok?

Ebből a szempontból nem történtek nagyobb változások, a zenekar még mindig saját magát menedzseli. Az új lemezt is ingyen le lehet majd tölteni, de több lehetőséget fogunk nyújtani azoknak, akik anyagilag támogatnának minket. A mi szintünkön a jelen helyzetben egy kiadó sokkal inkább egy gát lenne, ami akadályozza a zene szabad áramlását, és hasznot nem nagyon hozna. Kicsi a piac, a szokások is megváltoztak, lemezt már nem vesz senki lemezboltban.

Két dalt választottatok előzetesen meghallgathatónak: az El Péndulót, és annak egy remix változatát. Mesélj egy kicsit róluk, miért éppen ezek?

Az El Péndulo a lemez egyik meghatározó darabja, a kevésbé populáris instrumentális vonalról, a címében egy elég erős utalással a vidámparkos témára, de erről bővebben nem beszélnék, akit érdekel, az nyugodtan nézzen utána. Plusz a döntést még meghatározta, hogy Kanagawa (avagy Birtalan Áron, akit Failotron néven többször emlegettünk már chiptune témájú cikkekben – a szerk.) ezt a számot választotta a remixéhez.

Hogyan tervezitek az év további részét, fesztiválokat, turnét?

Az album április 10-én jelenik meg, a lemezbemutató pedig április 29-én lesz az A38 Hajón, régi ismerőseink, az osztrák Our Ceasing Voice játszik majd előttünk. Most főleg erre és a lemezmegjelenésre koncentrálunk, hogy minden jól sikerüljön. Nyárra alakul már pár fesztiválos fellépés, őszre meg most már tényleg tervben van egy vidéki turné, pesti koncertek meg úgyis mindig jönnek.

Hallgatnivaló:

Képzelt Város – El Péndulo

Képzelt Város – El Péndulo (Kanagawa remix)