Hosszú éveken keresztül volt beszédtéma, hogy ugyan ki nyírta ki a hiphopot és mikor: a témában kétségkívül érintett Nas még 2006-ban, tíz évvel a Tupacbe küldött négy golyó után is a hangzatos Hiphop is Dead címmel adott ki nagylemezt, és vélhetően Kanye West és társai auto-tune forradaloma se változtatta meg a véleményét – és másokét sem. Már ekkor se lett volna rossz ötlet az underground mélységeibe tekinteni, és felfedezni a progresszivitás igencsak életerős csíráit, amelyek kelettől nyugatig, szerte az államokban ott fejlődtek. Ilyen a minneapolisi Doomtree kollektíva is, mely nemcsak az említett Wugazi “spinoffal”, de No Kings című második stúdióalbumával is hitet tett 2011-ben a nagyon is élő hiphop mellett.

Hét ember alkotja a csapatot, ehhez mérten nem meglepő, ha azt mondom, a sokszínűség is hatja a No Kings szekerét. Ráadásul a slágergyártással se állnak hadilábon – itt persze nem rádióhoz szokott fülekbe simuló dalokra kell gondolni. Hanem mondjuk olyan okosságokra, mint a második Bolt Cutter vagy a rá következő Bangarang, amelyek feszességükkel-feszkósságukkal jól mutatják, milyen lemez is a No Kings: egy valódi energiabomba. Az a fajta lemez, amin nem pilledsz el a sokadik skit után, nem altat semmilyen közbeszúrt utcaidegen sláger vagy melodikus featuring. Egy dolgot tud, de azt nagyon: átadni az energiát. Valaki mindig előlép a háttérből, és viszi a flow-t, miközben az alapokra is érdemes figyelni, hiszen abban a világban járunk, ahol Aesop Rockok, Madlibek és J Dillák a sztárok, nem a Kanye-Jay-Z házaspár. A No Kings mégsem válik bonyolult és nehezen emészthető hiphoplemezzé, csupán egy egyszerű, de nagyszerű albumot kapunk egy szerethető társaságtól. Négyötöd.

Doomtree – Bangarang

Tracklist:

1. No Way
2. Bolt Cutter
3. Bangarang
4. Beacon
5. Punch-Out
6. Little Mercy
7. The Grand Experiment
8. String Theory
9. Team The Best Team
10. Gimme The Go
11. Own Yours
12. Fresh New Trash

Borító: