A technot jól ismerőknek valószínűleg nem kell bemutatni az idén 20 éves Downwards kiadót, amely kategóriájában hasonló presztízzsel bír, mint mondjuk az Underground Resistance, vagy a Basic Channel. Az viszont talán még a célközönségnek sem evidens, hogy a kiadó az elmúlt pár évben olyannyira a kortárs industrial és post-punk zenékre fókuszált, hogy a techno mellett pár év alatt ezekben a műfajokban is gyakorlatilag megkerülhetetlenné vált.
Downwards – So Click Heels album borító
A kiadót Karl O’Connor, vagyis Regis alapította 1993-ben Briminghamben egész egyszerűen azzal a szándékkal, hogy az ő és zenésztársai munkái olyan formában és hangzással jelenhessenek meg, amelyek leginkább megfeleltek az elképzeléseinek.
Az azóta szünet nélkül, ám különböző intenzitással működő kiadó tekintélyes diszkográfiát halmozott fel az évek során, amely többek között felöleli Regis és Surgeon szinte összes létező projektjét és úgy nagy általánosságban mindazt, amit ma brit technonak nevezünk. Az ezredfordulót követő években volt egy csendesebb periódus a Downwards háza táján, 2009 óta viszont újra a kiadó aranykorát idéző rendszerességgel jelenek meg a kiadványok.
Időközben viszont történt egy éles profilváltás: míg a 2000-es évekig csak és kizárólag techno jöhetett szóba a Downwards esetében, az utóbbi években a hangsúly szinte teljes egészében az industrialra és különböző rokonműfajaira került át. Mindez persze csak első ránézésre tűnhet meglepőnek, hiszen Karl O’Connor vonzalma az ipari zenékhez mindig is ismert volt, különböző alteregókkal már számtalan post-punk projektben vett részt.
Az első hivatalos válogatás a Downwards arculatváltást követő munkáiból So Click Heels néven jelent meg még a tavalyi év közepén, először 150 darabra limitált bakeliten, majd nagyjából fél évvel később cd-n is. A válogatást egy szóval talán úgy lehetne jellemezni, hogy hiánypótló.
Silent Servant
Az igaz, hogy a tizenkét dal többsége korábban már megjelent valamilyen formában a kiadónál, de a Downwards-ra jellemző pár százas darabszámú limitált kiadások miatt ezek korlátozottan voltak hozzáférhetők. Arról nem is beszélve, hogy több zenekar csak most kezdett el az érdeklődés középpontjába kerülni, így olyan ritkaságok váltak újra elérhetővé, mint például egy Tropic of Cancer dal remixe a Cabaret Voltaire-es Richard H. Kirk tálalásában, vagy az épp most első nagylemezét kiadó The Pink Playground egyik első zenéje 2011-ből. Ezenkívül található még négy exkluzív, csak ezen a válogatáson szereplő felvétel is, az egyik szerzője ráadásul nem kisebb név, mint Silent Servant.
A válogatás másik nagy előnye, hogy műfajilag sokszínű, épp ezért az utolsó dalig bezárólag izgalmas tud maradni azoknak is, akik mondjuk még csak ismerkednek azzal a hangzásvilággal, ami a ’70-es és ’80-as évek brit zenéit (és később közvetve a korai brit technot is) erősen jellemezte. A post-punkon kívül találhatunk még new wave-es szintizenéket, már-már drone-ba hajló shoegaze-t, sőt egészen indie popos beütésű dalokat is, mint például a cd nyitódarabja a Deathdaytől.
Összességében egy nagyon igényes válogatásról van szó, hosszú évekre visszamenőleg kategóriájában az egyik legkomolyabb megjelenés. Mindez nem csak azt bizonyítja, hogy a Downwards az ipari hangzású zenékben is képes megtalálni a legjobb előadóakat, hanem egyúttal azt is, hogy ezekben a műfajokban még közel 30 év után is komoly potenciál rejtőzik.