Alix Perez nagy játékos. Az egyik drum&bass mezőnyt annyira nem ismerő, focirajongó barátomnak úgy vezetem fel miközben az A38 felé sétálunk, hogy ha focista hasonlatba akarjuk vetíteni, akkor ő valahol olyan, mint Rooney: viszonylag fiatal, de már egy veteránhoz fogható alkalommal bizonyította, hogy a pálya mindegyik részén klasszis játékra képes; legyen az tánctérrobbantás, otthon hallgatós, léleksimogató zenék készítése, vagy éppen olyan nu-skool agymenések gyártása, melyek alapján a szcéna egyik véleményvezére, a Knowledge Magazine a jövő drum&bass-ének élharcosaként aposztrofálta. Jó egy óra múlva már a szóban forgó emberrel fészkeljük be magunkat az Orrbár foteljaiba, majd rögtön szóba kerül az első magyarországi fellépése.

“Ami így sok idő után először beugrik arról az estéről az az, hogy fantasztikus volt a kilátás Budapestre.” – eleveníti fel Alix a 2006-os, citadellás előkarácsonyozását. “Egyébként csupán néhány single-öm jött ki addig a pontig, szóval maximum mint reményteli újonc lehettem meg az emberek fejében. Azóta persze rengeteg minden történt, egy csomó további megjelenésem volt, leszerződtem a Shogun Audio-val, ott kijött az 1984 című albumom, sokkal elfoglaltabb vagyok, mind a zeneírással, mind a fellépésekkel. Nagy változásokon ment keresztül a hangzásom is. Noha az első számú inspirációnak a hip-hopot, valamint a szüleim révén a soult tartom, sosem akartam kétszer egymás után ugyanazt a zenét megírni. Ez a fajta útkeresés pedig valahogy elterelt a sötétebb, technoid trackek felé. Az album több számával például célzottan egy disztópikus, orwelli jövőt akartam lefesteni, ez az indoka a lemez címének is amellett, hogy egyúttal a születési évemről is beszélünk. Mostanában viszont újra muzikálisabb vizekre evezek, frissítőnek hat ismét könnyed, dallamos zenéket írni. A közeljövőben tehát inkább ilyen cuccokra lehet tőlem számítani.”

Képek: Kiss János

“Maga a drum&bass környezet is sokat változott. Manapság jóval könnyebb nyilvánosságot kapnia egy feltörekvő producernek, mint amikor én kezdtem. Hétköznapibb lett a zenekészítés, aki érdeklődik iránta, az gyorsan és horribilis költségek nélkül be tud szerezni jó hardvereket és szoftvereket, és már kezdheti is vagdosni a mintákat. Magához a zeneírási alapokhoz is rendelkezésre állnak online és offline tartalmak egyaránt, nem szükséges valaki produceri munkát ismerővel külön leülni, vagy teljesen autodidaktán nekiállni a tanulásnak. Többek közt én is csináltam tutorialokat, amik néhány héttel ezelőtt kerültek fel a YouTube-ra. Ez a széles körű elérhetőség úgy gondolom kifejezetten fontos az olyan régiókban, amelyek kevésbé fejlettek, mint mondjuk az Egyesült Királyság. Nagyobb a zaj is persze így, hogy több a szereplő és több felől jönnek, nehezebb kitűnni, ami viszont a minduntalan innováció felé tereli a zenekészítést. Izgalmas és dinamikus időszakát éljük a teljes elektronikus zenének. “

“Persze ennek a széles elérhetőségnek megvannak a maga hátrányai is. Az eladásoknak egyértelműen betett, a vinylgyártást például majdnem teljesen megölte.” Ennél a pontnál felmerül a kérdés, hogy nehezebb-e ma akár a befutott elektronikus zenészeknek albumot kiadni, mint 2-3 éve. “Nem gondolnám, hogy valaha fogok írni még egy olyan jó fizikai eladásokat hozó albumot, mint amilyen az 1984 volt, ami kicsit fura is, lévén az volt a debütáló lemezem, és azóta értelemszerűen ismertebb lettem. A pénz viszont nem tűnt el az emberek zsebéből, és az a része sem, amit zenevásárlásra szánnak. Folyamatosan aknázzák ki a kiadók a digitális értékesítés lehetőségeit, mind a saját honlapjaikon, mind a közösségi hálókon. Úgy gondolom, mire finisbe érek a második nagylemezemmel, amit ez év végére/jövő év elejére lőnék be, letisztul ez a digitális sales téma annyira, hogy egy minden szempontból sikeres lemezzel jöhessek ki. Őszintén szólva azért nem aggódom annyira az elszegényedés miatt, hívnak fellépni mindenfelé Európában, turnézni fogok nemsokára Észak-Amerikába és Ausztráliában is. Biztosnak érzem a hátterem ahhoz, hogy nyugodtan dolgozhassak ahelyett, hogy a zeneipari helyzeten stresszeljem magam.”

Úgy hírlik, mostanában sok időt vesz el az életéből egy mellékprojekt, amiben Brainfeeder-jellegű újhiphopokat ír. Igyekszem megtudni erről néhány infót, sokáig azonban nem jutok.

“Létezik ez a projekt, viszont teljesen szeparáltan kezelem a drum&bass-től. Nem akarom, hogy az egyik alias-om sikere bármilyen hatással legyen a másikra, és egymáshoz méregessék őket a hallgatók és a kritikusok. A tervek szerint a következő budapesti fellépésemre nem kell 4-5 évet várni, hanem még idén visszajövök, és akkor már mutatni fogok azokból a zenéimből is. Jelenleg abban a stádiumban vagyok, hogy egy másik néven, külön emailről küldözgetem kiadóknak a trackeket, és várom a visszajelzéseket. Így kicsit azt is átélhetem újra, ahogyan indultam.”

“A legnagyobb kritikusom egyébként mind a mai napig az édesanyám. Anya nagy drum&bass rajongó, főleg a ’90-es évek közepi Metalheadz cuccokra pörög, az összes akkori release-t és mixet megszerezte. Meg kell hagyni, nagyon jó füle van ahhoz, hogy mi a jó és mi nem. Kicsit a mentoromnak is érzem, főleg az elején segített sokat a zeneírásban. Gondolj bele, ültem a gép előtt gimi vége felé, az anyám pedig ott bábáskodott felettem, hogy mit merre húzzak. Szerintem kevés ilyen sztorit hallasz másoktól.”- mosolyogja el magát Alix.