Traxman a footwork kultúra egyik legidősebb és legnagyobb tiszteletben álló alakja. Nem csak a stílus megteremtése köthető a nevéhez, de alapítója a híres Geto DJz– és Ghetto Teknitianz-kollektíváknak is. Talán meglepő, hogy csak most készült el az első albuma, csalódást azonban nem okoz vele: egy nagy öreghez méltó, klasszikusokban gazdag gyűjtemény a The Mind Of Traxman.
A Planet Mu kiadó 2010 óta rendkívül következetesen hozza el a footwork zenét Európába: a Bangs & Works című válogatás-sorozattal pontos képet festettek az irányzat szülővárosának színteréről, bemutatva mindenkit, aki számít. Ezek mellett egy-egy tehetségesebb művész kiemelésével – akiknek lehetőséget biztosítottak egész albumok írására – közvetlenebb és intenzívebb betekintést nyerhettünk a színtérbe, átfogóbban megismerve a helyiek gondolkodásmódját, illetve hogy mi is garantálja a footwork létjogosultságát. DJ Nate, DJ Roc és DJ Diamond lemezei után – ez utóbbit annyira szerettük, hogy beválasztottuk a tavalyi év legjobbjai közé – a 2012-es évet Traxman debütálása nyitja, aminek nagyon ideje volt már.
A művészt (polgári nevén Cornelius Ferguson) szokás a stílus keresztapjának tekinteni. Már a kilencvenes években aktív tagja volt a chicagói elektronikus zenei közösségnek, végig követte a house és ghetto zenék evolúcióját, majd oroszlánszerepet vállalt a footwork megteremtésében és elterjesztésében. A The Mind Of Traxman című albuma ennek megfelelően egy változatos, szerteágazó témákban gazdag gyűjtemény, ami időben rengeteg pontból táplálkozik: egyszer a város 1970-es éveiből származó funky slágereiből emel át hangmintákat (Lady Dro), máskor a house zene klasszikus 303-as acidjeit veszi kölcsön (1988), de hozzányúl még a rockhoz (Let There Be Rockkkkk) és természetesen a hiphophoz is (I Must Deadly Killer).
Az album így tökéletes ellenpontját képezi a tavalyi DJ Diamond-összeállításnak. Míg azt inkább az innovációja miatt tartottuk nagyra, és azt szerettük benne, hogy megmutatta mit lehet tenni a footworkkel a jövőben, addig Traxman éppen az ellenkezőjét csinálja, és a múlt különböző idősíkjaiba helyezi el ezeket a szédületes sebességgel, már-már szilánkos töredezettséggel kattogó beateket. Az album talán egyetlen hibája, hogy az elején túlságosan nagy bődülettel indul, és a legvégére már nem tudja tartani a kivételes színvonalat, mindazonáltal ettől még egy remek megjelenés. A nyitó Footworkin On Air rendkívül felszabadult, légies fantáziája és az embert a földre visszahúzó, darabos nehézsége tökéletesen bemutatja a footwork életérzést, amit követően a művész képzelete egyszerűen nem ismer határokat. (Négyötöd.)