A Kronos Quartet alkotott már zseniálisat feldolgozások, önálló szerzemények, filmzenék formájában, de a MüPa jóvoltából élőben is láthattuk őket. Legutóbbi lemezükön egy kitűnő kínai művésszel közösen csomagoltak születésnapi ajándékot Terry Riley-nak, régi barátjuknak és zeneszerzőjüknek. Az eredmény egy kínai klasszikust a határokon átívelő, kísérletező vonósokkal házasító lemez, ami messze nem egy olcsó kelet-nyugati olvasztmány, sokkal inkább egy magával ragadó hangjáték.
A Kronos Quartet-ről amit tudni illendő, hogy 1973 óta létezik, és hogy fáradhatatlanul prezetnál valami olyan elképesztően progresszív hozzáállást a zenéhez, amit nagyon kevés zenész kollektívában látni, hallani. A két hegedű, egy brácsa és egy cselló alkotta négyes alapjában véve egy vonós klasszikus zenei formáció, de a hangzás, amit létrehoz, már egyáltalán nem szigorúan vett komolyzene. Olyan zenészekről van szó, akik folyamatosan keresik és nagy éhséggel kebelezik be az új tehetségek szerzeményeit, táplálkoznak a világ összes zenei stílusából, és ha épp nem támadják őket az ingerek, akkor úgy ragadják azt magukhoz.
Ebből a nyitottságból született az a hatalmas diszkográfia, amelyben ugyanúgy megtaláljuk a komolyzenei játékot, mint a new age zenszerzők legnagyobbjait, a mexikói klasszikust vagy az argentin tangót. Na, de hogy mondjunk közkeletűbb kapaszkódot is, ez a négyesfogat szerezte olyan kultfilmek soundtrackjét, mint a Rekviem egy álomért, a Fountain, dolgozott fel Sigur Rós-t és Nine Inch Nails-t, de a rögzített anyagok mellett folyamatosan játszanak olyan előadók oldalán is, mint Björk vagy David Bowie.
Kronos Quartet – Sun Rings
2008-ban a Kronos Quartet első nagy dobását februárban kaphattuk kézhez, amikor is megjelent a Wu Man-nal közösen rögzített The Cusp Of Magic. A hat darabból álló album szerzője az amerikai minimalista, Terry Riley, aki 2002-ben már megajándékozta a kvartettet egy Sun Rings című szerzeménnyel. Akkor űrkutató intézetektől szerzett hangminták és egy kórus segítségével tette abszurddá és egyedivé az albumot, most pedig egy pipa játékos adja hozzá azt a plusz ízt, amitől különlegessé válik az egész. A szerzemények mindegyike egyfajta filmezenszerű, elvarázsolt vonósjáték kiszámíthatatlanul felcsendülő ütősök hangjaival, zajaival, zörejeivel megtűzdelve. Ezek fölé jön, mintegy pluszként a kínai lant hangja, illetve olykor a művésznő éneke, ami valójában nem is külön rétegként jelenik meg, inkább beleolvad és valóban fúzionál a vonósokkal.
A számok intenzitása és a kelet-nyugati motívumok végig váltakoznak a lemez során. A kezdő Cusp Of Magic-ben például fontos szerepet kap a pipa, és itt még a vonósok is olyan akkordokban szólalnak meg, amelyek mintha egy samiszenről lennének átemelve hegedűre. Aztán például a Buddha’s Bedroomon mintha az egész játék megfordulna, és a vonósok diktálják a dallamot, amit szépen vesz fel és egészít ki a pipa. Ez az oda-vissza passzolgatás végig megmarad, kivéve mikor az egész zenész kollektíván felülkerekedik a kiegészítő zajok kavalkádja, mint az Emily And Elice csaknem teljes hosszában, ahol a madárhangok, a furcsa zörejek és az emberi hang már valami lepusztult, elhagyatott pszichiátriai intézet hátborzongató képét festik.
A Kronos Quartet egy újabb tökéletesközeli darabja, zseniális hangszereléssel, ami olyan esszenciális töménységben tartalmazza az ihletet és az asszociációkat, hogy pirulába csomagolva kellene árulni alkotói válságban szenvedő íróknak és filmeseknek.
Linkek: