A wales-i Benjamin Damage (Benjamin O’Shea) negyedik éve erősíti most már Modeselektorék egyre karakteresebb 50Weapons kiadóját, s bár ezidáig annyira sok zenével nem spammelte tele őket, a Doc Daneekával közös munkái rendesen kiemelkednek – talán meg lehet kockáztatni, hogy a kiadó teljes repertoárjának viszonylatában is. Emlékezzünk: ők írták meg egy albumra 2012 egyik legjobb downtempóját és az év legrövidebb, egyben leghangulatosabb technóját is. Benne volt már egy ideje a levegőben, hogy emberünknek előbb-utóbb el fog készülni a szólólemeze, amiről a tavalyi Swarm / Headache-bakelit után lehetett annyi elképzelésünk, hogy valószínűleg nem valami harmadrendű tucattechno lesz. A napokban Heliosphere címmel megjelent kiadvány hozza is a papírformát: a számomra kissé érthetetlen borító ellenére egy jócskán hallgatható, néhol egészen ötletes gyűjteményt rejt.

Ezúttal nincsenek nagy variálások, az album zöme sallangmentes techno, határozottabban kapaszkodva a klasszikus koncepcióhoz, semmint az újabb formákhoz. Egyedül a tavalyról átemelt Swarm zúz lélektelenül; a többi zenében van legalább valami minimális melódia, vagy maga a sebesség szolidabb. Benjamin Damage végig próbál egészséges egyensúlyt tartani az elemek felett: a szintik és a rétegek nem terelik túlzottan a lemezt a tudományos-fantasztikus hangulati dimenzióba, ugyanakkor a hagyományosabb összetevők (pl. zongora, tradícionális dobritmusok stb.) sem lövik be teljesen egy síkra a felvételeket. Alighanem ráaggathatjuk a végeredményre a kockázatmentes jelzőt, de szerencsére a minőség kárpótlást nyújt: nincsenek unalmas pillanatok, ellenben szépen be vannak tagolva a részek. A Heliosphere-nek van eleje, közepe és vége, a meredekebb elkanyarodások nélkülözésével pedig akár kifejezetten nagyobb hallgatóságra is szert tehet. (Négyes.)