A SZIN második napján még arra is vetemedtünk, hogy poénból megnézzük milyen a United Unplugged koncertje. Pély Barnától ugyan egy szám után sikítófrászt kaptunk, de az Irie Maffia szerencsére kárpótolt mindenért, Macy Gray nevét pedig tegnap óta aranyba foglalom.
Ismét a hőségtől fonnyadozva indítottuk el a második napot, a hattól kezdődő Erik Sumo vége felé tértünk csak magunkhoz. Tövisházi Ambrusék zenéje engem egyszerűen elbűvöl, Kiss Erzsit meg lassan bálványozni kezdem. A művésznő még pont annyira extravagáns, hogy ne legyen elborult, de emellett félelmetesen laza és vicces is. Miközben a gitáros Mészáros Ádám átszellemült arckifejezését figyeltük, Kiss Erzsi a kollégáját kedvesen kiparodizálta, beállt mögé és ő is gitározni kezdett, mi meg önfeledten derültünk a jeleneten. Egyébként az új, The Trouble Soup című Erik Sumo lemez, 
ha minden igaz, szeptember 7-én jelenik meg. Már nagyon várós.
Aztán elnéztünk United Unpluggedra csak a poén kedvéért. Nem volt unplugged, inkább akusztiknak kellett volna nevezni, de a legjobb az lett volna, ha egyáltalán fel sem lépnek. Dorinát sajnos, beleszakad a szívem, de nem láttam, Barna meg olyan idegesítően színezte túl a hangját, hogy egy szám (Keserű méz) után inkább leléceltünk. Időpocsékolás volt, de legalább találtunk a Malátabártól nem messze finom és minden más kajához képest olcsó zsíros kenyeret, nem is ettünk már mást aznap este.
A SZOTE Klub Sátorban aztán nyolctól szaunáztunk egyet Irie Maffián. Aerobik helyett csak ilyet ajánlok a fogyókúrázóknak. Az okosabbak, akik levegőt is akartak kapni, a sátor szélén buliztak, de baromi sokan inkább be sem jöttek, bár nem nagyon fértek volna el belül sem. Kurva jó volt, nem kell részletezni, szerintem Senáék is meglepődtek annyira hálás és energikus volt a közönség. Azt meg ne felejtsük el megjegyezni, hogy ők is új lemezzel jelentkeznek majd, ha jól emlékszem, akkor decemberre ígérték a friss anyagot.
Teljesen átizzadt pólókkal jöttek ki az emberek a SZOTE-sátorból, és hogy megelőzzek egy náthát, inkább hülyén néztem ki a lengén öltözött fesztiválozók között, és felvettem a pulcsim, amíg megszáradtam. Még egy sör, még egy zsíros kenyér, és miközben kipihentük magunkat a kalózlétrának nekiveselkedő, már jó hangulatban lévő arcokat figyeltük. Őszintén szólva kicsit vesztettünk a lendületünkből, gyorsan ittam is egy Red Bullt, jól nem voltam ugyan tőle, de annyira fel sem pörgetett.
Macy Gray viszont annál ütősebb volt. Két nagyon nagy hangú, nagyon megtermett vokalistával érkezett, akik viszont olyan riszát nyomtak végig a színpadon, és annyira irányították a koncertet mikor Macy a dobok előtt megpihent, hogy a túlsúlyuk ellenére azt kell, hogy mondjam, meglepően szexik voltak. Egyedül a When I See You című számnál idegesített, hogy ők énekelték a szóló részt, mert azt a számot nagyon Macy hangjára találták ki. Egyébként nem számítottam arra, hogy az amerikai énekesnő ennyire elegáns dívaként jelenik majd meg. Bokáig érő fekete ruha volt rajta, ezüstös dísszel, ahhoz passzoló ékszerekkel és szintén ahhoz illően ezüstösen csillogott a mikrofontartója is. “Sexy people”-nek nevezte a közönséget, nagyon sokat kommunikált, és nagyon bevonta az embereket a buliba, táncoltatott, tapsoltatott, és okosan tartotta fenn a fesztiválozók érdeklődését, mivel a dalok kicsit elülő vége felé belecsempészett azokba pár sornyi Marleyt, Run DMC-t, sőt a Radioheadtől a Creep feldolgozását teljes hosszában eljátszotta. Utóbbit ráadásul pont akkor, miután a Sweet Baby-nél elért egy csúcspontot a koncert, amit már azt hittem, nem tudnak überelni, de aztán a Sexual Revolution című számnál és a mennyei I Try-nál mégis újabb tetőpontot értek el. Csillagos ötös!
Macy Gray (fotók: fesztblog.hu)
A napot félóra fölösleges várakozással fejeztük be a nagyszínpadnál. Koltai Robi, Szabó Győző és Pindroch Csaba Colorstar és Macy Gray között szólt, maradjunk a színpadnál, mivel Jameliával egy jelenetet vettek fel a készülő filmjükhöz. De sajnos nem bírtuk kivárni végül a dolgot és leléptünk, bármennyire szórakoztatott minket a távolból az a pár srác, akik úgy próbáltak csajozni, hogy prodizsájostul, tájngtájngzostul, pléjszbóstul, teljes beleéléssel nyomták a szigetes reklámokat. Aztán csak szerencsénk volt, mivel találtunk egy elhagyott, bontatlan dobozos sört az asztalunkon, meg kifelé menet egy százast is kiszúrtam a járdán. De még korai lenne azt mondanom, hogy minden jó, ha a vége jó.
Kapcsolódó a Kultblogon: